Nagycsütörtök 2013-03-28. Krisztus nevében
Lk.22.14-30.
Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt, és ezt mondta nekik: „Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát.

Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorából, amíg csak be nem teljesedik ez az Isten országában.” Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: „Vegyétek, és osszátok el magatok között. Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.” És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: „Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Hason-lóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki. De íme, annak a keze, aki el-árul engem, az enyémmel együtt van az asztalon. Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt.” Erre kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet az közülük, aki ezt meg fogja tenni. Ezután versengés is támadt köztük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük. Erre ő így felelt nekik: „A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat. Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál. Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.” „Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben, és én rátok hagyom a királyságot, ahogyan az én Atyám rám hagyta azt; hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi székekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét.”
Kedves Testvéreim! Szeretteim a Krisztusban!
Az öröm és szomorúság úgy adják egymásnak a helyet az életünkben, mint fény és az árnyék. Elválaszthatatlanul követik egymást. Így volt Krisztus Urunk földi életében is. A megváltás műve a vége felé ér. Urunk ismét a mennyei dicsőségben él majd, de ezt a találkozást a mennyeivel megelőzi még a szenvedés, és kereszthalál. Szokatlanul emelkedett hangon szól Urunk a tanítványokhoz. „Vágyva, vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyen veletek a húsvéti vacsorát.” Ez az utolsó ilyen együtt lét a tanítványokkal. Nem a búcsúzás fájdalma ül a szívekre. Nem is a közelgő események félelme. Inkább azt érezzük, hogy Urunk is erőt merít ebből a közösségből a ráváró eseményekhez. Az ünnepélyesség, a fény tovább fokozódik, hogy ez a közösség nem érvéget, ez csak a kezdete annak, amit Urunk hozott az övéinek: „Mert mon-dom nektek, hogy többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik Isten országában.” Az úrvacsorai liturgiában pedig így könyörgünk: „Egyesíts minket szent tested és véred közösségében, hogy valamennyien részesüljünk minden értelmet meghaladó békességedben és megízleljük eljövendő országod örömét.” Ami most történik, a szenvedésen és halon át, átmenet az Atyához, ahol teljessé válik az, ami most töredékes. Egy csodálatos ünnep. Talán minden részét nem értjük, a tanítványok sem értették, még Urunk is így imádkozott néhány órával később: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a pohárt. Mégis ne az én, hanem a te akaratod történjék meg.” LK.22.42. A megváltás művéből, ami megfoghatóan ránk maradt, az úrszentvacsorája. Milyen sok meghitt pillanat kapcsol bennünket is ide az oltárhoz. A lila és fekete oltárterítő között ma este ott van fehér, az örömnek, a tisztaságnak, az ünnepnek jele. Két ponton a mai igénkben mégis ott van az árnyék.
1./ De íme annak a keze, aki elárul engem, velem van az asztalon.
Valóságos ünneprontás. Megzavarja az est békéjét. Szembe tűnő, hogy nem zúdulnak föl a tanítványok. Nem kérdezgetik ki az? Még csak meg sem nevezi Lukács evangélista. Nem nőhet fel az áruló személye. Mert ezen az estén, nem botrányon van a hangsúly. Az eseményeket irányító kéz hatalma mellett eltörpül az áruló kéz. Júdások nem akadályozhatják meg Isten terveit, legföljebb a gonosz szolgálatában állva segíthetik. Júdás, és júdások szerepe nem nagyobb ennél, mert mi tudjuk, hogy ki az, aki az eseményeket elrendelte, és véghezviszi. Júdás ott van az utolsó vacsorán. Végig ünnepel a meghitt fényben. Íme az árnyék, amely erre az estére rávetítődik. Íme az árnyék, mely minden úrvacsorai ünnepre rávetítődik, mert nem mi döntjük el, hogy ki maradhat itt. Ha Urunk ilyen alacsonyra szabta az úrvacsorai asztalt, akkor mi se tegyük túl magasra a templom küszöböt. Akit Júdás elárul az, az Emberfia, aki eljön dicsőségesen az ég felhőin. Ez a fény minden árnyéknál erősebb.
2./ „Vita támadt közöttük arról, hogy melyikük számít legnagyobbnak.
Döbbenet, hogy mi minden fér bele egy estébe. A szent fel-készülés, árulás, civakodás. A vita már meglévő, felszín alatt bujkáló feszültségnek a kirobbanása. Milyen sokszor mondjuk legyünk egyek, mint a tanítványok egyek voltak. Láthatjuk testvéreim csúfos egység ez. Nem értették ezen az estén mi történt, mi történik majd. A tanítvány rangot szeretne. Hatalmat szeretne. Mint mindig az egyház. Urunk egy más irányt mutat, lefele irányít. Az emberi közösségekben fent vannak a vezetők. Urunk nem a hierarchiát szünteti meg, nem azt mondja, hogy mindenki egyforma, hanem a tanítvány helyét kijelöli. A tanítvány helye lent van, közösség szolgálatában. Tekintélyt nem az kap, aki erőszakkal rányomja akaratát a többiekre. Urunk környezetében a szolgálat ad tekintélyt. A nagycsütörtöki asztalnál a házigazda, az utolsó vacsora, Úr nem ül az asztalnál, hanem az övéiért cselekszik.
Ez a mindenkori vezetők, a mindenkori elsők dolga ez. Min-den más erő lenyom, ez az erő felemel.
Mi oda visszük az árnyékot a legszentebb helyekre is. Urunk fénye ezt átragyogja: „hogy egyetek és igyatok, asztalomnál országomban, és üljetek trónusokon, miközben ítélitek Izrael tizenkét törzsét.” De ebbe a fénybe, ebbe a magasságba, én nem tehetem magam. Én csak a szolgálatot követhetem, amint vagyok sok bűn alatt. S abban reményben, hogy Jézus nekem megbocsát, vére töröl bűnt, hibát.
Urunk olyan ünnepet készít, amelyet majd nem zavar meg a bűn árnyéka. Ámen.
Nagycsütörtök 2013-03-28. Lk.22.14-30.

 

Húsvét I. ünnep 2013-03-31
Krisztus nevében
1Kor l5,I2-20
Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása? Hiszen ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit azonban nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.

Keresztyén Gyülekezet! Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
1995-03-15-án Kiskőrösön egy jelmezbálban gyermekek mese motívumokat elevenítettek fel. Köztük a Hófehérke és a hét törpe című kedves mesét. A történetet ide hozták közénk. Az egyik almásban a frissen, és túl permezett almáról evett Hófehérke. Jön a király, meglátja halott leányt, a táblát mérgezett terület, rémülten elszalad. A nézőkhöz fordul, a rendező, kérünk egy önként jelentkező királyfit, néhány másodperces várakozás után, nagy betűkkel kiirtok papírlapra: érdeklődés hiányában lemarad a feltámadás. 2000 éve az érdeklődés hiányzik. Ámde Krisztus feltámadt.
Ebben az igében Pál apostol úgy tárja elénk a húsvéti öröm jelentőséget, hogy megmutatja a húsvét nélküli világ borzalmait. Nézzünk közelebbről érveléseit.
l./ „Ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk.
Isten hamis tanúinak bizonyulunk, mert akkor Isten ellen tanúskodunk.” Az igehirdető nem gyógyít meg egyetlen egy beteget sem, csak az Orvosok Orvosát ajánlja a betegeknek. Egyetlen peres ügyet sem dönt el, csak tanúskodik Krisztus bűnbocsátó művéről, Isten és a sátán perében. Nem tanít új tudományt, csak beszél együgyűen, balgán és botoran a keresztről. Ha Krisztus nem támadt fel akkor az igehirdető élete elveszett: üres, hazug, hiábavaló élet. Ha nem támadt fel akkor mindaz ami itt történik értelmetlen önámítás. Ám de Ő feltámadt, és élő Úrnak a szolgái és tanúi vagyunk.
2./Pál apostol második érve: „Ha Krisztus nem támadt fel ...akkor hiába ti hitetek is.”
A keresztyén hit megmerhető az ünnepeken. Sok ember hite megáll karácsonynál. Valamilyen szeretet keresztyénségnél. Ma nagyon fontos ez. Sokan a legfontosabbnak tartják. Ami ezen felül van az korszerűtlennek, elavultnak, feleslegesnek tartják. Nem mondhatjuk, hogy nincs szükség szeretetre, de akinek itt megáll a keresztyénsége nem méltó a keresztyén névre. Sok ember keresztyénsége eljut a böjtig. Ezt szenvedés keresztyénségnek nevezzük. Bár mi történik az életükben azt mind szenvedéssel hordozzák. Vannak akiknek a hite elér Nagypéntekig. A kereszt tövében meglátjuk bűneiket, igaz bűnbánatot tartanak ott. Csodalatos énekeink vannak a keresztfa tövében térdelt hitről. Nem is beszélhetünk keresztyén hitről, amíg a kereszt alatt nem látod meg bűneidet, és Isten kényelmét. A teljes keresztyénség mégis csak az, amely eljut a mai napig, és amely eljut húsvétig. Ez a keresztyén bizonyságtétel Krisztus él. Nem csak a szeretet hirdetője, nem csak a fájdalmak férfia, nem csak egy hatalmas megrázó esemény hőse. A keresztyén ember gyakorolja a szeretet, vállalja a szenvedést, de ezeken felül, mindenek felett hiszi, hogy Jézus Krisztus él,és én is vele élek. Pál apostol nagyon jól tudta, hogy szeretet nélkül nincs keresztyénség. Ő is gyűjtött a jeruzsálemi gyülekezet szegényei számára. Tudta, hogy Krisztus útján jön a szenvedés, börtön, hajótörés. Tudta hogy megtérés nélkül nincs keresztyénség, Pál apostol Damaszkusz-i útja népi szólásként ivódott bele a gondolkodásunkba. Gyakran mondjuk nagy változásokra: Pál forduló. Mégis ezt írta le: „ha Krisztus nem támadott fel, ha nincs húsvéti hitetek akkor mindaz amit Kiskőrösön keresztyénségnek nevezünk hiába való, üres. Húsvétban egy mérleg adatott a gyülekezetnek, megmérhetjük rajta hitünket, és ki ki önmagát.
3./ Harmadik érve az apostolnak: „Ha Krisztus nem támadt fel, még bűneitekben vagytok. Akik elaludtak a Krisztusban azok is elvesztek.”
Az éghajlatunkat, és ezzel együtt a virágos kertjeinket zöldellő rétjeinket, aranyló búzatábláinkat a Golf áramlatnak köszönhetjük. Ha ez elkerülné Európa partjait ez a csodálatos földrész jégsivataggá válna. Vajon gondolunk e arra, mi keresztyének, mi az oka annak, hogy derűs nyugalomban, reménységben virágot és gyümölcsöt termő lelki légkörben élhetünk. Vannak még ma is népek ahol édesanyák gyermekeiket áldozzák fel, hogy elkerüljék az istenek haragját. Luther szöges korbáccsal, vég nélküli imádsággal gyötörte önmagát, hogy elnyerje Isten kegyelmét. A mi életünk nyugodt, sorsunk biztosított ennek egyetlen oka: „Krisztus meghalt bűneinkért és feltámadt megigazulásunkért.” Ha ez nem igaz, akkor Krisztus nem hozta el számunkra az élet áramlatát, akkor még bűneink dermesztő hidegében vagyunk. Sorsunk az első halálon túl, a második halál a kárhozat. Ám de Krisztus feltámadt! Nem vagyunk a bűnben, mert van bűnbocsánat, van reménység.
Mögöttünk a kielégületlen vágyaink, előttünk a sír, de ebből a háttérből kilép Krisztus. Arca mosolyog, mint első húsvét reggelén, amikor az Őt kereső asszonyokat köszöntötte. S ebben a mosolyban az örök élet reménysége ragyog ránk.
Bányász vidéken születtem. A téli esteken sok bányász történetet is hallottam. Voltak a családodban bánya mentők is. Átszellemült arccal mondták el újra és újra mentés történetét. A legizgalmasabb amikor az első ember felhozták. Azonnal ezt kérdezték: mi van a többiekkel. Ha ez volt a válasz, hogy élnek, akkor minden fáradságot elfeledve veszélyt félre téve, új lendülettel folytattuk a munkát.
Testvéreim! Krisztus feltámadt! Kérdezzük meg mi van a többiekkel? Az édesanyámmal, az édesapámmal, a férjemmel, a feleségemmel, a szeretteimmel? A válasz, élnek Istennel vannak.
Félre minden csüggedéssel.
"Ha csak ebben a az életben reménykedünk a Krisztusban minden embernél nyomorultabbak vagyunk, ámde Krisztus feltámadt, így minden embernél boldogabbak vagyunk, mert van értelme életünknek, s nincs félelme halálunknak.
Ámen
Húsvét I. ünnep 2013-03-31 1Kor l5,I2-20
 

 

Húsvét 2. ünnepe 2013-04-01
Krisztus nevében
Ap csel 13,26-39
Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetségének fiai, és a hozzátok csatlakozott istenfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje nekünk küldetett el. De Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték fel őt, és a próféták szavait, amelyeket minden szombaton felolvasnak, betöltötték azáltal, hogy elítélték őt. Bár semmiféle halálos büntetésre méltó okot nem találtak benne, mégis azt követelték Pilátustól, hogy ölesse meg. Amikor véghez vitték mindazt, ami meg van írva róla, levették a fáról, és sírba tették. De az Isten feltámasztotta őt a halálból, és ő több napon át megjelent azoknak, akik együtt mentek fel vele Galileából Jeruzsálembe, és akik most az ő tanúi a nép előtt. Mi is hirdetjük nektek, hogy azt az ígéretet, amelyet az atyáknak tett Isten, beteljesítette nekünk, az ő gyermekeiknek, amikor feltámasztotta Jézust. Ahogyan meg van írva a második zsoltárban is: Fiam vagy te, ma nemzettelek. Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halálból, és többé nem fog visszatérni az elmúlásba, így mondta meg: Nektek váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket. Ezért más helyen is így szól: Nem engeded, hogy a te Szented elmúlást lásson. Mert miután Dávid a maga nemzedékében, az Isten akarata szerint szolgált, meghalt, és eltemették atyái mellé, tehát elmúlást látott. Akit azonban az Isten feltámasztott, az nem látott elmúlást. Vegyétek tehát tudomásul, atyámfiai, férfiak, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát, és mindabból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz.
Keresztyén Gyülekezet! Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Egy régi mondás szerint a nagy ünnepeknek nemcsak két napja van, hanem két arca is. Az egyik az első napi arc, ilyenkor Isten felé fordulunk egészen, az Ő cselekedetén csüng a tekintetünk. Ő kezdeményező az egykori eseményekben, Ő nyitotta meg az üdvösség útját az emberek előtt. De Ő a kezdeményező most is a mi életünkben, gondjaink, sikereink, faladataink, kudarcaink újra felcsillan az üdvösség útja.
Az ünnep második napja, inkább az ember felé irányítja a figyelmünket. Az a kérdés, hogyan válaszolunk a hétköznapokban, a munka közben az ünnepen elhangzott Isten igéjére, Isten cselekedetére?
Isten missziói útra küld bennünket. Nincs időm, nincs pénzem, nem tudok idegen népek nyelvén itt vannak a gyors válaszok az ajkunkon. Mi hallgatni jöttünk ide.
Ha Pál apostol példáját vesszük magunk elő, mindarra, amit kifogásként felsorolunk, nincs is szükség.
Karácsonyt elneveztük a szeretet ünnepének, a mi ajándékainkkal telik a kezünk. Szeretetünket rápazaroljuk a családra.
Húsvét legyen akkor reménység ünnepe. Boldogan, reménységgel induljunk a misszióba, ne külföldre, itthon, a családba, s most a reménységünket adjuk szeretteinknek.
1./ Először azok felé vigyük a reménységet, akikre árnyékot vetett a halál.
Nézzünk körül a családunkban, baráti körben, munkatársaink között. A sok betegség mögött ott lappang a kérdés mi lesz velem? Húsvét hozzájuk küld Krisztus, kínáljuk nekik a reménységet Krisztusban, aki a betegek barátja, aki maga is megsebesítetett, de győzött, ezért bizakodva lehet bele fogódzni.
Húsvéti látogató körutunk másik területe, az idősek köre. Pár éve még körülöttük forgott az egész család élete, egy este ő irányította a beszélgetéseket, a tervezéseket, és most már csak az eredménnyel találkozik. Ne csak együtt érzésünket, vagy sajnálkozásunkat kínáljuk nekik, feladatokról, célokról beszéljünk nekik, olyanokról amelyek őket is lelkesítik őket is, mert értelmessé teszi az életüket. A családunkban pedig ne csak beszéljünk, hanem tegyük is meg. Idős testvéreink, akiken az elmúlás szorongása lett úrrá, előtt mi hallgatunk, ha meg szólalunk, akkor mellé beszélünk, még nincs olyan közel a vég, s közben azt gondoljuk, hogy vigasztaltunk. Urunk nem ilyen misszióba küld bennünket. A legszebb és legméltóbb kapcsolat felvétel az üdvösség örömhírének a megszólaltatása. Kapu nyitás a halálon túlra.
2./ Akik nem ismerték fel Őt.
A húsvéti missziói utunk következő állomása az élő halottak. Nekik két jellegzetes csoportja él közöttünk. Az egyik mért élek? Miért tanuljak? Miért dolgozzam? Kérdéseket felvető, mindenből kiábrándultak csoportja. Nem tudják és nem akarják vállalni az élet harcait, ott találjuk őket a gyermekeik között. Érzelmileg sivár korunk fiataljai, nincs cél, nincs öröm az életükben, csak melankólia.
A másik csoport az egyházban él. Mindenben, mindenütt csak törvényt lát. Minden csak a rosszat veszi észre, a saját életében is. A kegyelem és hit szabadsága nélküli, öröm nélküli élet.
Nagyon egyszerű lenne ezeket a testvéreinket elkerülni, ez lenne a könnyebb. De Pál apostol nem ezt tette.
Nekik is szól az üdvösség igéje. Az élő Jézus Krisztus ők kezdhetnek újat, Krisztusban utat találhatnak a tiszta ember örömökre. A kiábrándult és megcsontosodott életű emberek olyan fonalat találnak, amelyre felfűzhetik az életüket és csodálatos gyöngysor lesz belőle
Vigyük a missziói körutunkra ezt a lehetőséget.
3./ A hitből való fiaknak is szól misszió ige.
Talán ezzel kellett volna kezdeni, de talán nem volt felesleges, hogy először a beteget, és a gyengéket kerestük meg a húsvéti örömmel.
Előttük ragyogjon fel a húsvét öröme. Urunk nem csak a sebeit, de győzelmét is nekünk adta. Ezért nagyon fontos az alvók ébresztgetése, erősítése, a vereségeik miatt sírók vigasztalása. A koporsó mellé kényszerült testvéreink számára az egyetlen vigasz megszólaltatása Jézus él. Olyan tanítványokra van szükség, akik életük gazdagságával másokban is kedvet csinálnak az élethez.
Ez a húsvéti misszió értelme, az élet győzelmének az evangéliumát, szóval és életükkel oda kínáljuk a halál árnyékában lakó embereknek, hogy azután bármilyen halkan is, de megszóljon a csodálatos visszhang: bizonnyal feltámadt.
Ámen
 


Húsvét u. 1. vasárnap 2013-04-07
Krisztus nevében
2Kor 5, 14-17.
„A Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: ha ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van.”
Kedves Testvérek!
Konfirmáció, megerősödés a hitben, bizalomban.
Minden szülőnek, nagyszülőnek az a vágya, hogy gyermeke boldog legyen.
Kedves Testvéreim! Ez Istennek is vágya. Volt egy régi konfirmandus Káté, amelynek az volt az első kérdése, mi az ember legfőbb vágya ezen a világon. Az, hogy jó boldog legyen. Ez Istennek is a vágya. Ebben segít bennünket Isten. Ebben szeretnénk megerősíteni gyermekeinket. A mai ige is erről szól.
1./Ez az ige múltunk magyarázata, jelenünk vádja és jövendőnk programja.
Krisztus feltámadása nagy változást hozott az emberiség életében. Nem kell gyötörnöm magamat, hogy nyerjem el Isten kegyelmét. Luther Márton szöges korbáccsal verte magát, ájulásig böjtölt és imádkozott, hogy Isten rámosolyogjon.
A jó cselekedet, erény Nem segített énrajtam,
Nem enyhített lelkem sebén,
A jót bárhogy akartam.
A kétségek terhe alatt
Nékem csak a halál maradt
És a pokol borzalma.

De végre nagy gyötrelmemet
Az örök Úr megszánta,
Irgalmára emlékezett: Szívét felém kitárta.
Jó Atyaként fordult hozzám,
Egyszülöttét feláldozván,
Ki néki legdrágább volt. 318, 3-4 vers
Olyan mélyre ható volt e változás, hogy azt újjáteremtésnek kell mondani. Isten műve ez. Az ember legjobb esetben - ha nem akadálya - eszköze lehet Istennek. Ezen az úton voltak a szüleitek Isten eszközei, hogy ez változás a ti életekben is végbe menjen. Mindez Istentől van. Az ő mentő belenyúlása volt a nagy változás aminek foglalata és lényege a Krisztus. Szép, színes a gyermekek világa, de most Krisztusban oltatott, otthont leltünk. Ezért mondhatjuk, hogy múltunk magyarázata ez az ige. Aki Krisztusban van új teremtés, a régiek elmúltak és mindenek megújultak.
2. De ez az ige ma vád ellenünk?
Csakugyan újjá lett itt minden? Valóban elmúltak a régiek? Hát valóban találkoztunk Krisztussal? Sohasem emlegettük annyit a keresztyén gondolatot, mint ma. Ismét beszélünk keresztyén örökségről. Sohase volt annyi kereszt, mint ma és én nem tudom, hogy hiányzott-e valaha a kereszt annyira a szíveinkből, mint ma. Pedig a kereszt vádol. Ez az ige vád. Ezt meg kell hallanunk, mert e nélkül külsőséggé szegényedik és hazugságig sínylődik minden ünnep, családi összejövetel találkozó. Csak múlt lesz, jövő nélkül
A zsoltáros így vall: „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.” Zsolt. 90.10 Egy riportban a megkérdezett azt mondta, az ember az örök élet reménysége nélkül csak szemetet termel. A konfirmáció a kereszthez vezetett bennünket. Ha ezt elhagyjuk, akkor mindent elhagytunk az elődöktől kapott örökségből. Gondoljuk végig az örökségből, ami Betlehemtől idáig jött nemzedékről nemzedékre, hogy adtuk tovább. Ha ezt elveszítjük mindent elveszítünk.
3. Ez az ige a mi jövendőnk programja.
Sok minden elmúlt, de a keresztyénség megmaradt. De éppen ez az, amit nem lehet megörökölni. A keresztyénség nem lehet csupán az örökségünk, hanem csak a programunk. Útmutatás a ma élő nemzedék számára. Kik alkotják ezt a nemzedéket? Mi! Rajtunk kell tehát kezdődni a dolognak. Nekünk kell újjá lenni. Bennem kell sok minden réginek elmúlni. Hogy bennünk minek kell elmúlni, azt mi tudjuk. Bele kell a Krisztusba oltatnunk. Nem szólamok és külső máz, hanem valóságos élet értelmében, amint erről a vizsgán is szóltunk, hogy Isten az egész életünk Ura. Ez az ige ma még program Istentől számunkra. Bárcsak ne váddá és elvesztő ítéletté, hanem megmentő ígéretté és jövendőnk magyarázatává lehetne: Ha valaki Krisztusban van új teremtés az, íme elmúlnak a régiek ... újjá lesz minden ... és ez Istentől van.
Ámen
Húsvét u. 1. vasárnap 2013-04-07 2Kor 5, 14-17.