Kategória: Friss hírek

Krisztus nevében Mt 8, 20 "Egy írástudó odament, és így szólt hozzá: „Mester, követlek, akárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.”

 

 

Keresztyén Gyülekezet! Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Az elmúlt napokban szerte az országban nagy volt a készülődés. Sokan megkapták a gyülekezet körlevelét, sokan meghallották a gyülekezetből is a harangok hívó szavát is. Ma este a családban kinyitják a Bibliát, és éneklik a karácsonyi énekeket.
Készültünk, és készülünk karácsonyra, Jézus Krisztus fogadására, legalábbis mi így látjuk, hogy erre készülünk. S amikor megérkezik, Ő így látja: „Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.”

1./ Miért? Miért nem talált és nem talál ma este sem helyet Jézus otthonainkban?
Azért, mert megbántottuk, mert idegenként fogadtuk, mert elfelejtkeztünk Róla, mert nem igényeltük, hogy velünk maradjon. Úgy gondoltuk, megvagyunk nélküle is, mert nem hittük el, hogy segít rajtunk. Nem hisszük el, hogy ennek a gazdaságilag, erkölcsileg bomladozó világnak is az ura. Mert csak pólyával fogadtuk, s nem akartuk, s nem engedtük, hogy felnőjön, s velünk maradjon a világ végezetéig.

2./ Jézus mégis szeretne velünk maradni.
Elszomorítja a hontalanság, hogy kitaszítjuk, de tudja nálunk sokkal jobban, hogy mennyire szükségünk van Rá. Benne a minket szerető Isten áll az oldalunkra. Ezért van karácsony.

3./ Ne lepődjünk meg amikor arra késztet, hogy embertársainkkal együtt hordozzuk korunk terheit.
Ne lepődjünk meg amikor azt akarja, hogy nagyon szeressük a családunkat, gyermekeinket, szüleinket, azt kéri féltőn öleljük magunkhoz szüleinket, öregjeinket. Nem csak azért kéri Jézus, mert enélkül sem mi, sem hozzátartozóink nem tudnának élni, hanem azért, mert bennünk jön hozzájuk, bennük jön hozzánk. Amíg van magány a földön, amíg van hontalan ember, s most gondoljunk a hazájukból elmenekültekre, amíg a földön ilyen és ehhez hasonlók megtörténnek, addig újra elmondhatja Jézus: „Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” Jézus ezt a készülődést várja tőlünk, hogy így fogadjuk Őt. Ne csupán külsőségekben, ne csupán a szentesti hangulatért költözzön békesség és bocsánat a szívünkbe, hanem azért, mert tudjuk, hogy mindnyájan bűnbocsánatra szoruló emberek vagyunk.

Testvéreim! Ha úgy érezzük, hogy ez sok, mert elég a saját bajunk is. Ha úgy érezzük, hogy a templomba járok, de mégis csak ember maradtam, szeretni és haragudni tudó ember, ember maradtam, aki tud vigasztalni és sérteni. Olyan ember akinek szíve tele van bátorítással és rettegéssel. Olyan ember, aki megvéd és megítél másokat. Nagyon nehéz csupán az elsőt tenni, mindig szeretni, mindig vigasztalni, mindig bátorítani mindig védeni másokat. De ezen a helyen ahol így élnek, Jézus ott tudja lehajtani a fejét, ez az igazi helykészítés Jézus számára. Ez csak úgy lehet, ha a keveset hálával fogadom. Ez csak úgy lehet, ha a kevés időből, hacsak keveset, de szakítok belőle Jézus számára a helykészítéshez. S menet közben, amikor mind beljebb jön az életembe, mindig jobban meghatározza az életemet, azt tapasztalom, hogy ő egy új, egy szép beosztást ad az életemnek, s így ráébredek arra, hogy minden ember és embertelen tulajdonságom ellenére velem van Isten.
Akkor lesz a karácsony.


Ámen.