Igehirdetés újévi szeretetvendégségen

Zsolt 34, 15 - 2019. január 5. Törekedj békességre és kövesd azt!

Békés boldog új esztendőt kívánok! Nemcsak azért mert szépen hangzik, hanem, mert ki lehet jelenteni, hogy a békesség az egyik legnagyobb kincsünk. A legnagyobb, bár azt is ki kell mondanunk törékeny kincsünk, amire valóban vigyázni kell. 

 

 

 

 

 

 


Még gyerek koromban volt egy televíziós vetélkedő kérdezz-felelek címmel, ahol az egyik kitalálandó fogalom a békesség ellentéte a háború volt. S akkor kisgyerekként nagyon elgondolkodtam az egyik meghatározáson, ami így szólt: Mindig jelen vagyok a világon.


S valóban azokban az időkben a hiradók naponta szállították a fegyveres konfliktusokról szóló híreket. Bizonyosan hamarabb tudtam, hogy létezik Izrael és palesztina, mint azt, hogy Magyarország szomszédja Csehszlovákia.S mindezt azért, mert naponta láttam a harcoló katonákat, harckocsikat.


S a vetélkedőbeli meghatározás máig tartja magát. Ma is vannak konfliktusok, ma is vannak indulatok, ma is van erőszak ezen a földön, s a fegyverek nem nyugszanak. Pedig mindannyian tudjuk, hogy békére lenne szükségünk. Tudjuk, hogy a békesség egy nagyszerű lehetőség a fejlődésre, az erősödésre, a kiteljesedésre. Nyilván emiatt volt olyan értékes a római birodalom lakói számára is az úgy nevezett Pax Romana, amikor a birodalomban csendesek voltak a fegyverek. Amikor egy kicsit fellélegezhettek.


Ki kell jelentenünk, hogy ez a békesség olyan állapot, amely nem tartozik az ember alapvető képességei közé. Az ember alaptermészete sokkal inkább a konfliktust keresi, mert azt gondolja, hogy ezzel vívhatja ki a másik ember figyelmét és tiszteletét. Elég csupán az őstörténetet átolvasnunk és világos, hogy az ember képtelen megfékezni az indulatait. Káin hidegvérrel ölte meg testvérét, amikor szerinte nem kapott elég figyelmet Istentől. Noé napjaiban elhatalmasodott az erőszak a földön. Nyilvánvalóan azért, mert az erőszakossággal könnyebb volt előrejutni, érvényesülni. S ha megvizsgáljuk, hogy manapság mi áll az erőszakos cselekedetek hátterében, akkor ma is felfedezhetjük ezeket a motívumokat. Azt látjuk, hogy a háttérbe szorítottak, a nehézségekkel küzdők, vagy éppen a hatalom birtokosai időről időre meg akarják mutatni, hogy ők még az erőszakot is felhasználhatják céljaik elérésére, úgy hogy közben a többiek nyugalmára és békéjére nincsenek tekintettel.


Az erőszakos embernek nyilván nehéz megmagyarázni, hogy a szelídséggel is elérhet eredményeket, de az idei évben útmutatónk éves igéje mégis ezt a feladatot adja nekünk. S hamar eszünkbe juthat, hogy a békességre törekvés igenis meg tud oldani problémákat. Olyan problémákat is, melyek megoldhatatlannak tűnnek elsőre.


Gondoljunk csak Ábrahámra, aki Isten hívásának engedelmeskedve indult el az úton. A biztosból a bizonytalanba indult. Teljesen Istenre bízta magát, s amikor unokaöccse pásztorai veszekedni kezdtek az övéivel Ábrahám nem parancsszóval, nem erőszakkal tett rendet, hanem keresve a békességet felajánlotta a döntés jogát Lótnak. Ő választhatta ki a legelőt. Ő mondhatta meg merre indul tovább és Ábrahámnak csupán a maradék jutott. Kívülállóként talán Ábrahám vereségéről beszélhetünk, de tudjuk a történetből, hogy így telepedhetett le az ígéret földjén, ami Isten ajándéka volt számára.


Ha emberi célokat, szempontokat vett volna figyelembe teljesen más irányba indult volna el. Ám a hite lehetővé tette, hogy a Békességet válassza.
Hasonló történet Dávid királyé, aki üldöztetése közben üldözője hátába került. Meg is ölhette volna, de mégse tette, mert tudta, hogy cselekedete nem tetszene az Istennek. Pillanatnyi érdekéről lemondva a békesség útját választotta.


A békesség különleges értékéről az újszövetségben is találunk utalást. A nyolc boldogság egyike szerint boldogok akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. S valóban ki kell jelentenünk, hogy Isten követése és a békességre törekvés összetartozik. János apostol határozottan vallja, hogy nem szerethetjük Istent, ha felebarátunkat elutasítjuk. Isten szeretetének egyenes következménye a békesség munkálása, előremozdítása.


Olyan feladat, mondhatni életprogram ez, amelyhez valóban szükség van arra, hogy komolyan elmélyítsük az Istenkapcsolatunkat, hiszen a békesség építése közben sokszor ütközünk falakba. Sokszor megkérdőjeleződik bennünk az erőfeszítésünk értelme, mert nem találunk megértésre. próbálkozásunk kudarcba torkollik.
Ám ilyenkor jó ha szemünk előtt van az év igéje és komolyan vesszük, hogy próbálkoznunk kell. A példát pedig Jézus adhatja, aki mindvégig a békesség követe maradt, aki nem válaszolt erőszakkal az őt ért vádakra, aki a levágott fülű katonát meggyógyította és kijelentette, hogy aki kardot fog kard által vész el.


Jézus a szeretet nyelvén kommunikált az emberekkel, hogy megteremthesse a békességet és valóban hogyan is írja Pál apostol? Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és ránk bízta a békéltetés igéjét. 2Kor,5,19
Vagyis Jézus elénk élte a békesség munkálását. A legnagyszerűbb dolgot tette meg. Kibékített Istennel, közel vezetett hozzá, hogy mi is közel kerülhessünk másokhoz és határozottan képviseljük a Békességet, még akkor is, ha erre csupán kis esély mutatkozik.


Nekünk azonban nem a mérlegelés a feladatunk, hanem a bátor kiállás az Isten ügye mellett. Erre hív az év igéje, erre biztat Dávid zsoltára és ezért nem üres frázis, ha azt mondjuk Békés, boldog új esztendőt.

 

Kép: pixabay.com