Krisztus nevében Es 42,5-7 Ezt mondja az ÚRisten, aki az eget teremtette és kiterítette, szilárddá tette a földet, és növényt sarjasztott, leheletet ad a rajta lakó népnek, és lelket a rajta járóknak:

6Én, az ÚR, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket. 7Nyisd meg a vakok szemeit, hozd ki a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétben ülőket!

Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

A hagyomány szerint ezen a napon még egyszer körülállja a család a karácsonyfát. A maradék csillagszórót meggyújtjuk. Énekelünk és lebontjuk az ünnepi fát. Most már teher, szemét, ami az ünnep fénypontja volt. Mi marad az ünnepből?
Ezt a kissé háttérbe szoruló ünnepet nevezzük vízkeresztnek, mert ezen a napon emlékezünk Keresztelő Jánosra, aki vízzel keresztelt. A távol Keletről érkező Napkeleti Bölcsekre is ezen a napon emlékezünk és nevezzük ezt a napot a misszió ünnepének is. A csillag ragyogására emlékezve a világosság ünnepe nevet is viseli. S hívjuk kis karácsonynak is.
A sok név mit őriz meg? Vagy ezzel végleg lezárul egy évre karácsony hangulata?

1./ Igénk azt írja: „világosságommal ajándékozom meg a nemzeteket.”
Isten ezt a világosságot Jézus Krisztusban adta a világnak. Egy temetés után a munkatársak így fogalmazták meg egy barát elvesztését: „elvesztettük, és ő már megy a fekete végtelen felé.” Mi Jézusnak köszönjük, hogy életünk nem a fekete végtelen felé tart. Ő azért jött, hogy azoknak világítson, akik a halál árnyékának völgyében járnak. Testvéreim, két nagyhatalmat, a halált, és a bűnt törte meg Jézus Krisztus. Noha még ott van az életünkben, hiszen vétkezünk és megbántjuk egymást. Az elmúlt évben is szomorította szívünket a halál. Ott van életünkben, de már nem uralkodik rajtunk, mert a bűn és halál sötétjén keresztül életünk a bűnbocsánat, és az örök élet felé tart. Most megbotlunk, de távol fénylik a cél. A bűnbocsánattal felállunk, és tovább megyünk a cél felé. S így látjuk meg, a mellettünk élő embertestvért, a felebarátot.

Testvér! Sok szépet el lehet mondani Jézus Krisztusról. A legfontosabb, azt lássuk meg, hogy nélküle vakok lennénk. Életünk egy sötét barlang felé tartana. Egyre kilátástalanabb lenne kijutni belőle. Egyre sötétebbek lennének a kapcsolataink. Korunkat a fény századának is nevezik. Esténkét nappali fényáradat borít el városrészeket. Óriási mennyiségű fényt használunk reklámra, hogy felhívjuk valamire a figyelmet. Mégis sokszor a sötétnél is rosszabbat adunk egymásnak. Vakító fényszóróval világítunk a másik szemébe. Jézus Krisztus olyan világosság, aki nem a szemünkbe világít, hanem az utat világítja meg előttünk. Utat, ahol a bűnbocsánaton keresztül mindig világosabbra kerülünk.

2./ Vízkeresztet nevezzük a misszió ünnepének.
Megőrizlek, és benned ajándékozom meg a népeket. Amikor misszióról hallunk, ne gondoljunk feltétlen távoli földrészekre, Afrikára vagy Grönland jeges szigeteire. Gondoljunk saját gyermekeinkre, házastársunkra.

Fritz Baede: A Versenyfutás a 2000-ik évvel című könyvében nagyon sokat vár a keresztyénségtől. A könyvet 1960-ban írta. Akkor, amikor az elvilágiasodás nyugaton nagyon magas fokon állt, a következőket írja: „az a reménységünk, hogy az értelem és az őrültség párviadala, amelynek most tanúi vagyunk, az értelem javára dől majd el. Nagyon gyenge lábon állna ez a harc, ha a hit erői nem volnának szövetségbe az értelem erőivel. A keresztyén most végre örvendhet annak, hogy komolyan veheti és követheti Krisztus tanait úgy, mint a Hegyi beszéd hirdeti. Másrészt ezek a tanok döntő segítséget nyújtanak majd az egész emberiségnek. Ez az ige „szeressétek ellenségeiteket” sokáig csak vasárnapi igehirdetésként hatott anélkül, hogy a hétköznapok számára bármilyen gyakorlati jelentősége lett volna. Ma a reálpolitika jelszavává válik. A legszebb, amit a boldogságról ír: Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. S így folytatja: ha van reménység arra, hogy fönnmarad a föld 2000-re és olyannak, amelyben érdemes élni, akkor a dolog világos, csak a szelídek öröklik, különben nem lesz örökség. Ma 2012-ben ezek a mondatok mellbevágóak. Élhető a Föld? Van-e még örökség? Amit az író előre vetít, még jobban kiemeli a felelősségünket. Figyeljük meg nem az egyházról szól, hanem Krisztust követő szelídekről. Ezt mi itt éljük meg a gyülekezetben, de hangsúly a szelídeken van.

Testvér! Meghidegült a szeretet? Meghidegült a hit, még a családjainkban is?
Testvér! Világítottunk Jézus Krisztus szelídségével a családjainkban? A szelídséggel, amelyik egyedül lehet a holnap birtokosa. A misszió ma ezt jelenti. A holnap és az örök holnap felé vezető fénnyel világítani.

3./ Fogom a kezed, hangzik igénkből.

Ma kidobjuk a karácsonyfát. Vele együtt mindent, amit karácsony adott?

Kedves Testvér, hogy szükség van karácsony ünnepére, azt az évről évre megtelő templomok bizonyítják. Vágynak az emberek erre az ünnepre. Ránk, a maroknyi vízkereszti gyülekezetre bízza Urunk, hogy vigyük a fényt tovább. Karácsony után is világítsunk vele. Ne dobjunk ki mindent. Igaz a mi kezünk rövid. Nem érjük el gyermekeinket, nem tudunk nekik parancsolni. Üresnek hatnak szavaink az élet határköveinél küzdő emberek számára. Isten fogja a kezünket. Az Ő keze nem rövidül meg gyermekeink felé sem, idős testvéreink felé sem, a betegek felé sem. Rajtunk keresztül megajándékoz másokat is világossággal. Uram ne engedd, hogy szavaim romboljanak. Uram engedd, hogy hasznomra váljék a tudás, hogy magam is hasznos legyek általa.


Ámen.