Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni.

Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek. Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük.

Kedves Testvérek!

Ebben az évben is igen nagy változások rázták meg a világot, az életünket. Máskor azt mondjuk, engem már semmi sem lep meg. Az ember szíve mélyén mégis azt keresi, mi az, ami állandó. Ahova az élete csónakját odakötheti, ahonnét az élet tengerének a hullámai nem sodorhatják el.

1./Esténk igéje erről a pontról szól:
Jézus Krisztus tegnap és ma mindörökké ugyanaz. Boldog hír az elmúlás, és az enyészet sodrában. Pár óra múlva vége lesz a 2011. évnek. Életünk rövidebb lett. Nőtt a múltunk, fogyott előttünk a lehetőség. Sok szép is van mögöttünk. Sok mindenért hálát adunk ezen az estén. Sok veszteség is ért bennünket. Életünkből letört egy darab. Változtak a lehetőségeink. Változtak az emberek. Mi magunk is változtunk. Egyetlen, aki nem változott Jézus Krisztus ugyanazzal a szeretettel jön ma is. Ereje nem apad.

Kedves Testvérek! Van, aki úgy érzi, hogy az elmúlt év sodrásában kevesebb lett a szeretet. Nehezebben végzi a munkáját. Meglopták a bizalmát. Elvesztette a munkája örömét. Ha valaki először jött óév estéjén haraggal a szívében templomba. Ha valaki úgy érzi, hogy valami rossz változás történt az életében. Hallgassunk az örömhírre: Jézus Krisztus ugyanaz, nem változott. Szeretetére építhetünk. Bűnbocsánatára építhetünk. Erejét elveszti a múlt, a jelen, és a jövendő. Segítségével visszanyerjük békességünket. Megtalálhatjuk újra küldetésünket, és feladatainkat. Visszakapjuk munkánk örömét. Tudjuk, hogy nem hiábavaló a munkánk az Úrban. Tudjuk, hogy nem embereknek végezzük a munkánkat. Küldetésünket Istentől kaptuk. Változó világunkban, mint egy szikla emelkedik. Megbízható menedék.

2./ Óév az emlékezés pillanata is.
Az önmagunkba tekintés napja. Vigyázzunk a szívünkre, tetszetős idegen mesék el ne térítsenek. Tetszetősek, mert első hallásra megértjük, tetszetősek, mert az eszünk igazolja, tetszetősek, mert vallásos emberek is hirdetik. Milyen sokan mondják ezt a tetszetős mesét: majd az idő. Az idő mindent megold.
Kedves Testvéreim! Az idő nem old meg semmit. Évtizedek múltával sem oldódik meg a harag. Egy lehetőség van: a 2011. év bűneit tegyük az Úr elé. Kérjük az Ő irgalmát, és bűnbocsátó szeretetét. Azért hívott az eltelt évben is a megterített oltár bűnbocsánatra és bűnbánatra. Egy ilyen tetszetős mese: elintéztem Jézus Krisztussal a dolgomat.

Testvéreim! Ez a legfontosabb. De maga az Úr mondja. ”ha áldozati ajándékot viszel az oltárra, s ott jut eszedbe, hogy panasza van ellened a te atyád fiának, hagyd ott az oltáron a te ajándékodat, menj el, és előbb békülj meg a te atyádfiával, és utána ajánld fel a te ajándékodat az Úrnak.” Nem az a kérdés, hogy ki bántott meg elsőnek. Békülj meg vele, és akkor lesz igazán békéd.

Tetszetős mese: „odalent már semmi sem fáj, oda lent semmi sem bánt”. Jézus Krisztus sokat szól példázataiban az elkésett könnyekről.
A kései bűnbánatról. Az örök sötétségről, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz. Testvéreim az idő múlása nem old meg semmit, egy élet elmúlása sem. Csupán lezárja a megtérés lehetőségét, életünk, mint egy becsukott könyv várja az ítélet napját, amikor kinyitja a bíró.

Testvéreim! Jól véssük a szívünkbe, és kérjük Jézus Krisztus bűnbocsátó irgalmát. Semmiféle önhittségnek ne engedjünk. Akkor ez a világosság a földi és az örök életben is ragyogni fog nekünk.

3 / Igénk az Óévi elmélkedésben azokra irányítja a figyelmünket akik az igét hirdették nekünk.
Figyeljünk életükre és halálukra. Nem csupán azokra figyelünk, most akik ezt szószékről tették. Gondoljunk azokra az édesanyákra, akik hűséges munkájukkal - amint a nagymamát ápolták- a szívünkbe írták a IV. parancsolatot. Azokra az édesapákra emlékezünk, akik hűséges munkájukkal elénk élték a VII. parancsolatot. Egy idős asszony bibliája első oldalára a következő mondatot írta; „Vezess a Te igazságodban és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, minden nap áldalak.” Zsolt 25.5. A sok harcot megélt nőtestvérünket öröm, és békesség volt látni amint készült, nem a halálra, hanem haza.

Első szolgálati helyünkön történt. Semmit sem tudtunk a családról, akit meglátogattunk. A beszélgetés közben megérkezett a nagyapa. Bekapcsolódott a beszélgetésbe, de közben a fiókban keresett valamit. Hamarosan kiderült, hogy a biztosítási kötvényét keresi, mert nem régen operálták, és holnap le kell adnia. Egy idő után vendég és háziak együtt kutattunk az iratok között. Mindhiába. De az a nyugalom, ami abból az emberből áradt, az ma is zavarba hoz, ha rágondolok. Később tudtam meg, hogy nem csupán a vendégnek kijáró tiszteletadás volt az a nyugalom, hanem a Biblia napi olvasója volt. Jézus Krisztusból merített türelmet. Testvéreim! Folytassa ki-ki a sort.

Testvér! Emberek sokasága élte át a hívó szót, azután tükrözte életük az örömhírt. Mennyire más így lezárni egy évet, és így kezdeni egy újat. Tudom, honnan jövök és tudom hova megyek. Ez a lehetőség számunkra is adott Jézus Krisztusban.

Ámen.

2011. Óév Zsid13.7-9.141