Krisztus Es 61, 10-11
Nagy örömöm telik az ÚRban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit. Mert ahogyan a föld növényeket hajt, és a kert veteményeket sarjaszt, úgy sarjaszt majd igazságot az én Uram, az ÚR is, és öröméneket minden nép hallatára.

Keresztyén Gyülekezet! Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!


A jövő vasárnap az egyházi év utolsó istentiszteletére hívnak templomaink harangjaink. A polgári számítás szerint is a vége felé járunk az évnek. Amikor valamit lezárunk mindjárt az újra, a jövőre irányul a tekintetünk. Az egyházi év végén nem csak a következő évre tekintünk, ilyenkor nemcsak életünk egy előttünk lévő szakaszára is figyelünk, tekintetünk minden emberi elképzelésen túl, túl a látóhatáron fürkész a tekintetünk. Ezeken a vasárnapokon az örökkévalóság fénye ragyog fel előttünk. Hogyan tekintünk erre a jövőre? Nagy ítélet lesz.

Félelem és rettegés fog el ha rágondolunk erre a jövőre.
Egyik jól ismert énekünk is erről szól.


Ments meg engem, Uram, az örök haláltól,
Ama rettenetes napon minden bajtól,
Midőn az ég és a föld meg fognak rendülni,
S eljössz a világot lángokban ítélni!
Reszket minden tagom, borzadok és félek
Én, földön küzdő szegény bűnös lélek.
Ama napon engem ítéletre vonnak,
Midőn az ég és föld egyben megindulnak.

Haragnak napja az, kínok ínség napja,
Nagy nap mely a bűnöst gyötri, szorongatja,
Midőn te, ki mindig éltél és fogsz élni,
Eljössz a világot lángokban ítélni.

Ó, adj nekünk, Uram, örök nyugodalmat,
Szegény bűnösökön mutasd meg irgalmad,
Hogy kik ez életben oly sokat szenvedünk,
Örök világosság fényeskedjék nekünk. EÉ. 494.

Most tegyük félre a régi gondolatainkat, figyeljünk az igére.

1./ Először is a próféta örömről szól.
A próféta is, és vele az akkori és mindenkori idők gyülekezete örömmel várja a vég kifejletet. Így készüljünk, mint egy nagy öröm ünnepi vasárnapra, nem szomorkodva, rettegve, örömmel. Nem tudunk mi így készülődni, újra és újra erőt vesz rajtunk a félelem.
Az Úr készíti fel az ő népét, így minden kétséget kizáróan jól felkészülünk. A próféta zavarban van keresi a kifejezéseket, amivel közel tudja hozni a gyülekezet számára, a rá váró örömteli újat. A mai igehirdető, vagy ha egy másik szót mondok helyette, a bizonyságtevő, ezzel máris kiszélesedett a faladat a gyülekezetre, szintén nehéz helyzetben vagyunk, de sajnos nem azért amiért a próféta, hogy találunk e olyan képeket amelyekkel ezt a nagy örömöt kifejezhetjük, hanem sokkal inkább azért, mert nem merjük hinni, hogy Isten valami nagy örömöt készített számunkra, hogy végre viszi a dolgainkat.

Kedves Testvéreim! Amikor végre gondolunk, vagy arról teszünk bizonyságot, nem felejtkezhetünk meg a Szentírás más igehelyiről sem, azokról, amelyek az ítéletre irányítják a figyelmünket, de elsősorban az örömöt szerző Isten követei vagyunk. Isten jót készít nekünk.

2./ A jövő nem személytelen ködös jövő.
A menyegzői felkészülés egy személyes találkozást hordoz magában. Személyes találkozást azzal az Úrral, aki eddig is bizonyította, hogy életnek, minden jónak, örömnek, igazság a forrása, Ő szeretne eljuttatni bennünket, a hit ideje után a látásra. Erre figyelmeztet a vasárnap témája Eljövendő felé. S ez a beteljesedés Jézus Krisztus, Ő az eljövendő.
Itt van egy buktató. Mit is várunk mi a jövőtől, vagy a „végtől”? Várjuk minden minden problémánk megoldását. Máskor egyszerűen csak nyugalmat, békét, hogy vége legyen életünk zaklatottságának, a hajszoltságnak. Ha mélyebben belegondolunk a „végbe” varjuk tanításunk, eszméink végző igazolását, lám én mégis a jó oldalon álltam. Mindez nagyon kevés ahhoz képest, amit Isten készített nekünk. A mi elhívatásunk jutalma Jézus Krisztus, aki nem restell bennünket szolgálni, felöltöztet bennünket, hogy Isten elé járulhassunk. Felkészít az üdvösségre. Az ő szíve nagyobb a mi dogmáinknál, erre személyes találkozásra való készülés őrizzen meg bennünket, minden szélsőséges gondolkodástól, ítélkezéstől. Örömmel készüljünk a személyes találkozásra.

3./ Ebben az próféciában természetes egyszerűséggel jut kifejésre, a megváltó, üdvöt adó Istennek és a teremtő Istennek az az azonossága. Egy mindennapi eseményhez hasonlítja az üdvösséget a menyegzőhöz. A másik kép is nagyon megkapó, az üdvösség úgy sarjad ki Isten műve nyomon, mint a föld nővényei, a kert veteményei. Az ember a maga okoskodásával részekre szakítja Istent, holott Isten olyan egysége mint a szülő, aki egyszer dolgozik a család megélhetéséért, számon kéri a gyermeket a tanulásban, leül vele játszani, elviszi a családot kirándulni. De mindig ugyan az apa. Ezért nem értjük gyakran Isten igéjét, Istent, mert mi csak a részeket látjuk.

Az egyházi év végén tegyük fel a kérdést mit várunk a „végtől”? Igénk segít a válaszadásban. Örömöt, szépet, Jézussal, az igaz Istennel való találkozást várjuk, és erre készüljünk.


Ámen.