Szentháromság u. 12. vasárnap, 2012.08.26.

 

 

 

„Faragott tehát Mózes két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, korán reggel fölment a Sínai-hegyre az ÚR parancsa szerint, és kezében vitte a két kőtáblát. Ekkor leszállt felhőben az ÚR, odaállt mellé, és kimondta az ÚR nevet. Elvonult előtte az ÚR, és így mondta azt ki: Az ÚR, az ÚR irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! Megtartja szeretetét ezerízig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat és a fiak fiait harmad- és negyedízig. Mózes sietve letérdelt a földre, leborult, és ezt mondta: Ó, Uram, ha megnyertem jóindulatodat, járj közöttünk Uram! Mert bár kemény nyakú nép ez, bocsásd meg mégis bűnünket és vétkeinket, és tégy tulajdonoddá bennünket! Az ÚR pedig azt mondta: Én most szövetséget kötök. Olyan csodákat teszek egész néped előtt, amilyenek nem történtek sehol a földön és egy nép között sem. Meglátja majd az ÚR cselekedeteit az egész nép, amely között vagy, mert félelmetes dolgokat fogok cselekedni veled.” (2Móz 34,4-10)


Keresztyén Gyülekezet! Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Igazságos-e az Isten?

1./Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!
Az egyik legnagyobb igazságtalanság, amikor az egyenlőtlenséget kiegyenlítjük. Berzenkedünk egy jutalomosztásnál, mert nem lehet igazságosan elosztani, mindenki számára kielégítő módon szétosztani a jutalmakat. Mégis a legnagyobb felháborodást az váltaná ki, ha mindenki egyforma fizetést, egyforma jutalmat kapna. Az is, aki odaadó hűséggel dolgozik, és az is, aki mindig a munka könnyebbik végét keresi. Az is, aki alig tudja abbahagyni, szívében hazaviszi a munkát, és az is, aki mindig csak az órát nézi, mikor mehet már el innét. Ez bizony nagy igazságtalanság lenne.
Humanista társadalomban élünk, az ember a legfőbb érték. Itt jön elő a korlátlan humanizmus évtizedek vagy évszázadok alatt felhalmozott igazságtalansága, mert nem a munkáját jól elvégző, becsületes ember az érték, hanem korlátlanul, jelző nélkül AZ EMBER, s bizony vannak nem is kevesen, akik ezzel visszaélnek. Az emberi méltóságra hivatkozva embertelenül élnek, másoknak rengeteg bosszúságot okoznak, mérhetetlen terheket raknak rájuk saját emberi jogaikra hivatkozva. Micsoda igazságtalanság velük szemben a korlátlan türelem, a szeretet és a megértés a humanizmus jegyében! Az 1980-as években egy értekezleten a megyei tanács egyik vezető embere azt mondta, válogatnunk kell, kivel szemben alkalmazzuk a megértést, hogy a becsületes emberek nagyobb megbecsülést kapjanak, jobb kedvük legyen, akik pedig vissza akarnak élni a türelemmel, azokat szigorúan rendre kell utasítani.
Igazságos az Isten? Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!
Testvéreim! Mi lenne, ha Isten nem így tenne?
Isten nagy viszontagságok után szövetségre lép népével. Hosszú, csodálatos út áll mögöttük Egyiptomtól a Hóreb hegyéig. Isten csodálatos módon gondoskodott ételről, italról, védelemről, ezt mind átélték a pusztában. S mialatt Mózes átveszi a szövetségi okiratot, amelynek első parancsolata: „Ne legyen más Istened!”, azalatt elkészül a bálványisten, az aranyborjú. Mózes majd belehal fájdalmába, amikor ezt meglátja. Hát még hogyan fájhatott ez Istennek!
És azóta is mennyi a hűtlenség! Isten a keresztségben gyermekévé fogadott. Ilyen gyermekeket, mint mi vagyunk, a földi apák már régen kitagadtak volna.
Testvéreim! Ma ünnep a konfirmáció, nem futószalagszerűen történik. Nem természetes, hogy minden gyermek, akit 12-13 éve megkereszteltek, konfirmációban részesül. Csak azok konfirmálkodnak, akik azt kérik, és vállalják az oktatást. Mégis milyen sok ifjú ajkán üres szó az ígéret: hű maradok az evangélikus egyházhoz.
Jövő vasárnap úrvacsoraosztás lesz. A gyónási kérdések között ott van: igyekszel-e ezután Isten akarata szerint élni? Igyekszem, hangzik a válasz. S azután? Valóban igyekszünk? Amit Isten Jézus Krisztusban nekünk adott, hogy a bűnbocsánat által kinyitotta a hozzá vezető kaput, az meglátszik rajtunk?
Testvéreim! Nagy szerencsénk, hogy Isten ilyen türelmes, mert sokszor eljátszottuk már az Ő hűségét. Nincs különbség. A polgári életben van jobb és rosszabb, igaz és gonosz ember, de Isten előtt csak egyféle ember van, a hűséget eljátszott ember. Már a zsoltáros is így kesereg: „Isten letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent? Mindnyájan elpártoltak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.” (Zsolt 53,3-4)
Testvéreim! Nehéz ezt elfogadni. Oldalra nézünk, és látunk magunknál gonoszabb, Istentől, a gyülekezettől messzebbre szakadt embereket. Pedig ez így igaz: Isten nem személyválogató, Isten igazságos, a hűtlenségre bocsánatot ad. Ő hű marad, valahányszor megbántjuk, Ő Jézus Krisztusért megbocsát. Ezt kapjuk az úrvacsorában.
2./ Urunk szeretete azonban nem ment fel bennünket a büntetés alól, a cselekedeteink követnek bennünket.
„Megtartja szeretetét ezerízig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat és a fiak fiait harmad- és negyedízig.” (2Móz 34,7) Megint az igazságosság kérdése kerül elő. Az apák bűne miatt a fiak hordozzák az átkot.
Egy rövid számolásra hívom a testvéreket. Ha egy ízt, egy nemzedéket 30 évnek veszünk, akkor ez azt jelenti, hogy Istenre figyelő életünkkel elindíthatunk egy 30000 évig, vagyis tulajdonképpen a végtelenségig, az örökkévalóságig tartó áldásos nemzedéket. Urunk haragja belátható ideig tart, legfeljebb a dédunokákig. Emberi számítás szerint belátható időn belül van megújulás. Erre figyeljünk, ezt ragadjuk meg Az átok nem örökös, lehet új élet kezdeni. El lehet hagyni az elődök bűnös útját. Van megtérés, hogy azután 1000 ízig hordozza a családom Isten áldását. Micsoda lehetőség ez! Csak vegyük észre ezt a nagy kaput! Ez az Isten igazsága. Ne azt nézzük, hogy a szomszédunk hányadik nemzedéken át az áldás vagy az átok hordozója, hanem azt, hogy nekünk lehetőségünk van, hogy az áldás hordozói és továbbadói legyünk a családunkban. Isten a szövetségében olyan csodákat ígér, amelyeket nem látott még a világ. Izrael életében így is lett, nála sokkal erősebb népeket győzött le.
Testvéreim! Ma is történhetnek csodák. De a csodának van egy feltétele: az Úr szövetsége. Ha ezt a szövetséget megőrizzük, akkor az Úr velünk marad és cselekszik közöttünk.
Ámen.
Szentháromság u. 12. vasárnap, 2012-08-26, 2Móz 34,4-10

Szentháromság u. 13. vasárnap 2012-09-02
Krisztus
Ez 18,25-32
Ti azt mondjátok: Nem következetes az Úr. Figyeljetek ide, Izráel háza! Én nem vagyok következetes? Inkább ti nem vagytok következetesek! Ha az igaz eltér az igazságtól, álnokul él, és meghal: azért hal meg, mert álnokul élt. Ha pedig a bűnös megtér, és nem követi el többé bűnét, hanem törvény és igazság szerint él, akkor megmenti az életét. Ha belátásra jut, és megtér, és nem követi el vétkeit, élni fog, nem hal meg. De Izráel háza azt mondja: Nem következetes az Úr. Én nem vagyok következetes, Izráel háza? Inkább ti nem vagytok következetesek! Ezért mindenkit a maga tettei szerint ítélek meg, Izráel háza! - így szól az én Uram, az ÚR. Térjetek meg, hagyjátok el vétkeiteket, akkor nem fogtok elbukni bűneitek miatt. Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket elkövettetek, és újuljatok meg szívetekben és lelketekben! Miért halnátok meg, Izráel háza? Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, térjetek hát meg és éljetek

Kedves Testvéreim!
Gyakran visszatérő vád a Krisztust követők ellen a kívülről szemlélőktől, hogy nem különbek a keresztyének sem a többi embernél, nem látszik meg rajtunk a krisztusi lelkület, nagy kárörömmel mondják, ezt a templomot kerülők, ha egy botlásunkat meglátják. Nem látszik településen, városon, Európán, sőt az egész világon, hogy Krisztus követői jelen vannak a világban. Sőt a világgazdaság jelentős része még az úgynevezett keresztyén világ kezében van, de nem látszik meg. Legyünk egészen konkrétak a magyar ipar nagy része nyugati cégek kezében, nem látunk mást csak profit éhséget, a krisztusi erkölcs sem termékekben, sem a termelésben nem látszik. A Flextronics tulajdonosainak jelentős része egy amerikai baptista gyülekezetekben, presbiter, prédikátor, hálát ad, a Magyarországon termelt profitért, ad belőle a III. világ szegényeinek, de azt nem veszi észre, hogy saját hazánkban rabszolgák lettünk. Egy termék nem eléggé hozza profitot, akkor férj és feleség egyszerre munkanélküli lesz, és veszélybe kerül a házuk is.
Az igazi tragédia mégis az, amikor itt közöttünk lesz kérdéses Isten útja. A bibliaórákon a nyár folyamán azokkal a próféciákkal foglalkoztunk, akik Samária eleste és Jeruzsálem eleste közötti (721-598) 120 évben prófétáltak. Térképen is követtük az eseményeket. Igen nagy hangsúlyt tettünk arra, hogy ezek valóságos hatalmak voltak Asszír, Babilon, Perzsa, ugyanolyan hatalmak, mint később, Török, vagy Osztrák, Szovjet vagy ma az EU. Ezért fontos erről beszélni, mert hajlamosak vagyunk arra, hogy az régen volt, Isten akkor segítette a népét, de az messze van, elvész a mesék birodalmában. Ezek a történek ezért íródtak le, hogy tanuljunk belőlük, Isten ma sem rövidült meg.
Ha eme téveszme feltárása helyett, miszerint elfelejtkezett rólunk, és a gonosz világot hibáztatjuk, nem jutunk előbbre. Az előbbre jutásban, mi felejtettük el Istent.
Igénk megtérésre hív. A megtérés nem a produkcióm. A gyermeket is tanítjuk a rendre, tisztaságra, kézmosásra, fogmosásra, hittanórán biblia történetekre, imádságokra, de a cél nem az, hogy ezekben jártas legyen, hanem az hogy Istenhez találjon, és ennek a következménye lesz az ima. Dr. Prőhle Károly professzor úr így tanított bennünket. Ha a kismalacot behajtják a húsgyárba, elindul a feldolgozási folyamat a végén megjelenik a csomagolt kész termék, a kolbász. Ha ezt megpróbáljuk visszafelé, egy darabig megy a folyamat, de kismalac nem jön elő a bemeneteli oldalon. Tehát Isten akaratát az alázatos ember megcselekszi, aki elismeri Isten előtt semmi voltát. Az igazságot az cselekszi, aki elismeri Isten akaratát és meghajlik előtte. A megmaradás útja az alázat keresése. Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az ÚR! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben. Mik 6,8 Ez az alázat nem földi hatalmasságok előtti gerinctelen meghajlás. Isten előtti meghajlás elismeri, hogy teljesen isteni kegyelemtől függ, s arra mindenestül rábízza magát. Ez a kegyelem erős, és biztoson rejti el azt, akit befogadott. De az alázat mégsem biztosítja menekvést. Isten akarata nem függ az ember akaratától, de az ember akarata függ Istenétől, a menekvést Isten kegyelme adja. Másnap így szólt Mózes a néphez: Igen nagy vétket követtetek el. Ezért fölmegyek az ÚRhoz, talán engesztelést tudok szerezni vétketekért. 2Móz 32,30 Nem kötelessége Istennek, hogy a könyörgést meghallgassa.
Mondhatjuk, hogy a gazdaságnak és a templomnak semmi köze egymáshoz, de akkor úgy járunk, mint az a két testvér, akik elosztották a vagyont, s akkor találtak még egy fateknőt, mivel nem volt már ellentétele, az igazság kedvéért hosszában elfűrészelték. Nevetséges a megoldás, de ilyenek vagyunk, ha a templomot és a gazdaságot kettévágjuk.
Szentháromság u. 13. vasárnap 2012-09-020 Ez 18,25-32
 

Szentháromság u. 14. vasárnap 2012-09-09
Krisztus
1Sám 16,13-23
Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és felkente őt testvérei jelenlétében. Akkor az ÚR lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába. Saultól viszont eltávozott az ÚR lelke, és rossz szellem kezdte gyötörni, amelyet az ÚR küldött. Akkor ezt mondták a szolgái Saulnak: Látod, Istennek egy rossz szelleme gyötör téged. De a mi urunknak csak szólnia kell, és szolgáid készek keresni egy embert, aki ért a lantpengetéshez. És ha majd Istennek a rossz szelleme megszáll, akkor pengetni fogja a lantot, és jobban leszel. Saul így felelt a szolgáknak: Keressetek hát egy olyan embert, aki jól tud lantot pengetni, és hozzátok hozzám! Ekkor megszólalt az egyik legény, és ezt mondta: Én láttam a betlehemi Isai egyik fiát, aki tud lantot pengetni, derék férfi, harcra termett, okos beszédű, daliás ember, és vele van az ÚR. Ezért követeket küldött Saul Isaihoz ezzel az üzenettel: Küldd hozzám fiadat, Dávidot, aki a juhok mellett van! Isai pedig fogott egy szamarat, arra kenyeret, egy tömlő bort meg egy kecskegidát rakott, és elküldte fiával, Dáviddal Saulnak. Dávid megérkezett Saulhoz, és megállt előtte. Ő pedig igen megszerette, és a fegyverhordozója lett. Akkor ezt az üzenetet küldte Saul Isaihoz: Hagyd mellettem Dávidot, mert igen megkedveltem! És valahányszor megszállta Sault Istennek az a rossz szelleme, fogta Dávid a lantot, és pengette a kezével. Saul ilyenkor megkönnyebbült, jobban lett, és a rossz szellem eltávozott tőle.

Keresztyén Gyülekezet! Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Napjaink egyik izgalmas kérdése a jövő. Mi lesz velem? Mi lesz a gyermekeimmel? Merre tart az ország, a világ útja? Hogyan talál magára az egyház? Amit igénkben olvasunk, azt az elmúlt 22 évben 4 évente átéljük, várjuk szebb jövőt, de azután úgy járunk, mint a gyermek karácsony 2. napján édesanyám én nem ilyen lovat akartam. Mi a titok nyitja, erre válaszol igénk. A boldogság ott van, ahol Isten lelke.
Személyesen is érint bennünket a kérdés, amikor családunkból, ismerőseink közül fiatalt állít meg a betegség, a halál. Egyre többet hallunk arról is, hogy milyen sok veszély fenyegeti a termőföldet, a levegőt, egyáltalán az életet a földön. Mit hoz a jövő? Fellendült egy új formában a jövő kutatás is. Nem a középkor módszereivel, amikor az állatok belsejéből jósolták meg a jövőt. Ma a jövőt a jelenrealitásai alapján próbálják meghatározni. Pl. ha így fejlődik az a világon az élelmiszer termelés, és így szaporodik a világlakossága, akkor 30-40 év múlva ez milyen kérdések elé állítja az emberiséget. Egy másik kérdés, ha ilyen ütemben szaporodnak az autók, ha ilyen ütemben folytatódik a szénhidrogén égetés, akkor 20-40 év múlva milyen károsodások keletkeznek a teremtett világban. Sajnos ennek a tudománynak az előre jelzései csupa rosszak. Mind arról szólnak, ha ezen az úton haladunk, akkor az unokáink elől elvesszük az élet lehetőséget.
Mit hoz a jövő? Ma ez már nem csupán ábrándozás kérdése. A jövő a jelenemet, illetve a jelenem a jövőt határozza meg. Ezen a nyáron Rióban a fenntartható élet címen volt egy világ konferencia. Azért került sor erre a konferenciára, mert látják a felelős emberek, hogy így nem tartható fenn az élet.
Isten igéje szép boldog jövőről szól. Ennek a jövőnek az alapja.
A Lélek
A Lélek hatására minden megváltozik. A Lélek hatására megváltozik a föld képe is. A Lélek hatására megváltozik az emberek egymáshoz való viszonya is. A Lélek nélkül ugyanis csak a földre tervezünk. Amíg én élek megoldom a gondjaimat, mindegy, hogy milyen módon, vagy milyen áron. A Lélek, a célt messzebbre teszi. A Lélek érteti meg velem, hogy lesz számadás. A számadásban Jézus Krisztus ezt a rövid földi élete kéri számon.
Testvéreim! Nem közömbös, hogy a 20 vagy 80 év az örök élet szempontjából, de ezt csak akkor értjük meg, ha a Lélek megvilágosítja ezt előttünk. Aki ezt magáévá teszi, az a cél érdekében mindent elkövet, hogy el ne veszítse azt. Így a Lélek hatása alatt már most is úgy dolgozik, hogy igazság, békesség jogosság lesz körülötte. Így a boldog jövőből már most valóság lesz. A Lélek hatására értjük meg, hogy az üdvösség Isten műve. A boldog jövőt Isten készíti. Ez azonban nem akadályozhat meg abban, hogy a földi jövőért is tegyünk valamit.
Igénk két királyról ír az egyik megkapta a Lelket, a másiktól eltávozott a Lélek. A Lelek hatása alatt Isten munkatársai leszünk.
Nagyon sokan vannak akik, azt mondják nem érdemes ezen a világon semmi jóra törekedni. Isten majd mindent elintéz, úgyis boldog jövőt készít az övéinek. Ezt a hirdetik a Jehova tanúi.
De a keresztyén testvérek között is vannak, akik a jóra való törekvés láttán ezt mondják. Felesleges erőfeszítés a jóra való igyekezet. Ami Isten akarata szerinti az úgyis megtörténik. Rá kell bízni magunkat Istenre.
Testvéreim! Ez igaz! De Isten nem ilyen felelőtlenül, és bűnbocsánat nélkül, nem élet újulás nélküli útra hív. Abban bízzuk Rá magunkat, hogy 10000 talentummal vagyok az adósa, és csak egy lehetőség van, ha az Úr elengedi az adósságomat. Itt minden jó cselekedet, minden ima, minden jó szó, csak fillér, a megfizethetetlen milliárdokhoz képest. Itt nem számít semmi csak a kegyelem, de ha az Úr kegyelmét a Lélek hatására megértem, akkor ezt viszem másoknak is, hogy áradjon tovább az áldás.
A keresztyénséget gyakran vádolják azzal, hogy a múlt itt felejtett emléke. Muzeális emlék, kultúrtörténeti érdekesség. Tény, hogy rég múlt alapvetően meghatározza és kötelezi életünket. A múlt bűnei sokszor igen súlyos teherként nehezednek ránk. Ezt ezekben a hónapokban nagyon is érezzük.
Igénk a tekintetünket mégis előre irányítja, a jövő felé. A jelenünket, a jelen cselekedeteit alapvetően az határozza meg merre megyek, mi a cél. A jövő, amit Isten ígér a feltétel nélküli bűnbocsánat, a múlt minden terhének elvétele. Jézus Krisztusban Isten országa közel jött. Szavai, cselekedetei, az oltárnál felolvasott ige mind ízelítő a boldog jövendőről. S ezek erőt adnak a jelen sokszor nagyon nehéz feladatainak az elvégzéséhez.
Testvéreim! Ezért imádkozunk minden igehirdetés előtt a Szentlélekért, nélküle üres szó és szép biztatás lenne az igehirdetés. Megelevenítő hatása alatt pedig elindulunk a boldog jövendő felé, amely már itt útközben is sok boldogságot ad.
Gyakran elgondolkozunk egy munka láttán, milyen lelketlen, a beteget megápolják szakszerűen, de érezzük, hogy nincs benne lélek. Egy gépről mondjuk, ennek lelke van.
Kedves Testvéreim! Itt jövő, ha megkapjuk a Lelket, és apró dolgokban, a munkánkban észrevesszük, hogy az nem pénzkereset csupán, hanem Isten világot fenntartó munkájában veszünk részt, Isten pedig a hűséges munkára áldását adja.
Ámen
Szentháromság u. 14. vasárnap 2012-09-09 1Sám 16,13-23
 

Szentháromság u. 15. vasárnap 2012-09-16
Krisztus nevében
Péld 16,1-9
Az emberi értelem tervezget, de az Úr adja meg, hogy mit mondjon a nyelv. Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr megvizsgálja a lelkeket. Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid. Mindent rendeltetésének megfelelően készített az Úr, még a bűnöst is: a veszedelem napjára. Utál az Úr minden fölfuvalkodott szívűt, kezet rá, hogy nem marad büntetlen! Szeretettel és hűséggel jóvá lehet tenni a bűnt; az Úrnak félelme távol tart a rossztól. Akinek életútját kedveli az Úr, azt még ellenségeivel is összebékíti. Jobb az igaz úton szerzett kevés, mint a törvénytelenül szerzett nagy jövedelem. Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.

Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Ebben az igében a hit és tudás kérdése kerül elénk. A gondviselés és a nagykorúság, az ügyeink önálló intézésének a kérdése és Istenre hagyatkozás gondolat feszül ebben az igében. Ellentétes a hit a jövő emberi tervezésével? Szemben áll a gondolkodás és a tervezés a gondviselő Isten hatalmával? Ha találkozik az ember tervezése és Isten mindenről gondoskodó hatalma, hol van ez a találkozási pont? Ha van kapcsolat, akkor hol?
Ezekre a kérdésekre próbálunk választ keresni ebben az igében.
Kedves Testvéreim! A találkozási pont az Úr. A Szentírásból 9 verset olvastam fel. Sokszor hallottuk benn az Úr nevét. A 6. vers megfogalmazza a Példabeszédek könyvének a célját: Szeretettel és hűséggel jóvá lehet tenni a bűnt; az Úrnak félelme távol tart a rossztól.
Testvéreim! Ez az összekötő kapocs a hit és a tudás között, az Úr félelme, amely a bölcsesség és az ismeret kezdete. Ember tervezd meg a jövődet, családod jövőjét, a világ jövőjét, de ne felejtsd, Isten nem alszik, terveinket számon kéri. A bölcs ember számításaiba mindig ott van Isten, aki mindenek ura. Minden tervemre Tőle várok áldást. Tőle várok a vezetést a nehéz napokban, kiutat, megoldást emberi terveken felül is. Dr. Gyökössy Endre: Mai példázatok című könyvében, a nap evangéliumáról ír egy történetet. A kép mindennapos. A kimerült vállalat igazgató azt kéri sofőrjétől vigye egy olyan helyre, ahol nincsenek emberek. Kis idő múlva egy pilisi falu egyszerű háza előtt áll meg a vállalati autó. Az igazgató jót pihen a diófa alatt, majd később lakásban, a fényképet nézegetve megtudja sofőr múltját. Azt a reggelt, amikor bőröndökkel egy nagy ház előtt teherautóra vártak. Deportálás a fővárosból. A sofőr akkor még kisgyermek volt. A zokogó édesanyját átölelte az édesapja és ezt mondta. Ne sírjon kedves, mert ezután nem hall bennünket panaszkodni senki. Az az Isten, aki eddig is gondunkat viselte, annak ezután is gondja lesz ránk. Amire igazán szükségünk lesz előkerül ezután is. A boldog gyermekkort ebben a kis házban élte meg sofőr. S itt élte át Jézus szavait: Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja. Mt 6,34 Majd így fojtatta, apámnak ez a hajnali pár szava az örökségem, ez elkísér a sírig. A kis ház a kert csak ráadás. Rájöttem, hogy is ugyanazok a madarak dalolnak, mint abban a nagy parkban ahol korábban laktunk. Amikor elbúcsúztak az igazgató sokáig szorította kezét és lassan ezt mondta: „Köszönöm, köszönöm, hogy az örökségét megosztotta velem.”
Testvéreim! Ez az örökség miénk is lehet. A hit és tudás nem külön csillagon élnek. A hit nem ott kezdődik, ahol a tudás már felmondja szolgálatot. S a tudás nem ott kezdődik, ahol ember már nem hisz többé. A kettő egy tőről fakad, és segítik egymást.
A mai vasárnap evangéliumában (Mt 6, 24-34) Urunk a mező liliomaival állítja párhuzamba az életünket. Ha ezekről a rövid életű növényekről így gondoskodik Isten, akkor rólunk, akikért Fiát adta, hogyne gondoskodna. Ez azonban nem jelent faladatok nélküli életet. Isten gondoskodásának az egyik eszköze az értelem, amit belénk helyezett. Ezzel a felelősséggel használjuk az értelmünket. „Aki viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” Lk 12,48. Az Úr félelme megőriz attól, hogy gonoszra használjuk a képességeinket.
Isten nem csak a múltban, a jelenben is Úr. Ő egészen új helyzetet is teremhet. Amikor úgy érezzük, minden felborult körülöttünk, akkor érezzük meg bűnbocsátó közelségét, irgalmát, az új élet lehetőségét.
Isten gondviselő hatalmára való ráhagyatkozás nem felelőtlen életet jelent. Istenre bízom magam azt jelenti, Isten kezében tudom az életemet. Biblia nagyon szereti Isten és ember viszonyát, szülő és gyermek képével szemléltetni. A gyermekség nem felelőtlenséget jelent. A gyermekség azt jelenti, valahova tartozom, valaki számon tart. Van egy hely ahova mindennel mehetek, csak a gőggel nem, a fölfuvalkodottsággal nem. Egy fiatalember buszkén mutatta be a családját, a szép házat, minden úgy történt, amit megterveztem, magamban úgy éreztem, hogy az Úr Istennek annyi helye maradt, hogy terveimet jóváhagyhatta. Így haza sem mehetünk, de mennyei Atya elé sem. Hisz minden, amit elértem onnét kaptam, onnét indultam, nincs mivel dicsekednem, oda csak köszönettel mehetek haza, csak hálával állhatok Isten elé. A múlt heti igénk áldjad én lelkem az Urat, el ne feledd mennyi jót tett veled. Zsolt 103,2 A mostani pedig így szól: Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. 1Pét 5,7
Hit és tudás, terv és Isten gondviselése, mindkettő Istentől indul. Ez tegyen alázatossá. Ez a tudat, hogy Jézus Krisztusért Isten gyermeke vagyok, tegyen ez boldog gyermekévé. Olyan gyermekévé, aki boldogságában mindig figyel az atyai házra.
Ámen.
Szentháromság u. 15. vasárnap 2012-09-16 Péld 16,1-9

Szentháromság u. 16. vasárnap 2012-09-23
Krisztus nevében
Jer 14,7-9
Ha bűneink ellenünk szólnak is, a Te nevedre tekintettel bánj velünk, Uram! Mert számtalanszor elpártoltunk, vétkeztünk ellened! Ó, Izráel reménysége, szabadítója a nyomorúság idején! Miért lennél olyan az országban, mint egy jövevény, aki vándorként csak éjjelre tér be? Miért lennél olyan, mint a riadt ember, mint az olyan férfi, aki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, Uram, rólad neveznek bennünket: ne hagyj el minket!

Keresztyén Gyülekezet! Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Egy hasonló év után vagyunk mi is mint, amely után Jeremiás könyörög az Úrhoz. Olvassuk el a délután csendjében Jeremiás könyvének 14 és 15. fejezetét. Rémüldöznek a termőföld miatt, mert nem volt eső az országban. Szégyent vallanak a szántóvetők, fejüket eltakarják. Még a szarvas is, ha megellett a mezőn, ott hagyja a fiát, mert nincs fű. Jer 14,4-5. Ez egy olyan ország, ahol két évszak van, a mi téli időszakunk alatt van a vegetáció, ekkor a szél a Földközi tenger felől érkezik, és esőt hoz, mi nyarunk alatt pedig a szél az Arab sivatag felől érkezik, 40 C fok meleget, és port hoz. Ha ez időszak hosszabbra nyúlik, mint a megszokott, akkor szörnyű szárazság van Izraelben. Nézzék testvéreim a Biblia hátulján a térképeket, nagy folyókat kivéve, a folyók medrét szaggatott kék vonal jelzi, ami azt jelenti, hogy ezeknek a folyóknak a medre a száraz évszak közepén már nem szállít vizet. Ebben a kétségbe ejtő helyzetben a próféta Istenhez fordul, akinek a szeretetéhez nem fér kétség.
1./ Isten szeretetéhez nem fér kétség, de lássuk be saját felességünket, bűneinket is életünk alakulásáért.
Kétségbeejtő helyzeteknek bővében vagyunk ma is. Még a hívő embernek is kérdés lesz Isten szándéka, ereje, szerette, közelsége. Nem elég a külső okok feltárása, fontos, hogy életünk alakulásáért a saját felelősségünket is végig gondoljuk.
1977-ben Nógrád megyében, Galgagután voltunk lelkészek. Ebben a faluban, az emberek málnával és uborkával foglalkoztak. A legtöbben a vasúton, vagy az Ikladi Műszergyárban dolgoztak, jó kiegészítés volt ez. Nem volt megműveletlen parcella. Ezen a nyáron, a szezon közepén jégverés érte a falut. Nagyon elkeserítő volt a helyzet. Sokak terve romba dőlt arra az őszre. Eljött szeptember 3. vasárnap a hálaadás vasárnapja. Még most is emlékszem szorongva készültem a 2. betakarítási hálaadó igehirdetésre, ekkor megjelent Terka Néni, Tisztelendő Úr ne tessék haragudni a zavarásért, de szeretném felszabadítani a készülésben, csak készüljön a hálaadó igehirdetéssel, mert még a jégverés ellenére is többet kaptunk, mint amit érdemeltünk.
A másik történet időben messzebbre visz, de térben még közelebb áll hozzám. 1960-ban, amikor az 1956 után induló gazdákat termelőszövetkezetbe kényszerítették. 8 éves voltam, én csak a kétségbeesett arcokra, mondat töredékekre emlékszem, egy ilyen beszélgetésen mondta édesapám, nem tudom, hogy mivel hívtuk ki magunkra Isten büntetését, de két dolgot tudok, én a TSZ-ben ugyanolyan pontosan fogok dolgozni, mint a magaméban, és azt is tudom, hogy a hűséges munkát Isten megáldja. Lehet, hogy szegényebbek leszünk, nem fogunk éhen halni, ha elvégezzük a küldetésünket, mert Isten nem hagy el bennünket.
1945-ben ilyen volt az un. Stuttgarti bűnvalló nyilatkozat. Ha így néznénk az életünk eseményeit, mint a három történet mutatja, megváltoznak a viszonyaink egymáshoz, a saját életünkhöz, megváltozna történelem szemléletünk és Istenről vallott felfogásunk is.
2./ Isten szeretetéhez nem fér kétség, de Isten útjai titokzatosak.
A bűnt meglátni és megvallani azzal reménységgel lehet, hogy Isten megbocsát, és lehet újat kezdeni. Így rendeződik a viszony Istennel és az emberekkel. Mégsem olyan ez, mint automata, amelybe a megfelelő pénzérme bedobása után megkapom a kért árút, nem olyan, mint az orvosság, amely bevétele után beindulnak a gyógyulási mechanizmusok. Isten útjai jó utak, az emberek javát szolgálják, de titokzatosak. Néha úgy érezzük, Isten olyan, mint a jövevény, aki csak éjszakára megpihen, és tovább megy, vagy riadt ember, aki nem tud segíteni. Erről vall: Turmezei Erzsébet Ismeretlen szerző után németből Lábnyomok című verse:

Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Ő mindig ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
„Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?”

Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett:
„Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!”

Ő szabja meg az időt a helyet, hogy miként segít és ad szabadulást. Ezt nehéz elfogadni, mert mi szeretnénk mi időzíteni a dolgokat, szeretnénk, ha mi szabhatnánk meg dolgok rendjét a magunk kedve szerint. Sokat törjük magunkat, hogy az istentiszteleteinken otthonosan érezzük magunkat, fűtjük a templomainkat, most tegyük fel a kérdést Isten otthon érzi magát ott, amit az Ő házának nevezünk? Vagy a bűneinket megmagyarázó magatartásunk miatt csak jövevény.
3./ Isten szeretetéhez nem fér kétség, de ez csak ezért lehet, egyedül rajta múlik, s tőle függ.
Csak attól, hogy mi az Ő neve, ki ő, hogy Krisztusban hogyan ragyogtatta fel a szeretetét.
Itt érünk el a lényeghez, nem neki kell megváltozni, hanem nekünk. Egy temetés után az elhunyt fia megkeresett, és megköszönte, hogy ott voltam az édesanyja temetésén. Kissé értetlenül álltam a köszönő szavak előtt, hiszen ez volt a feladatom abban az órában. Majd folytatta, nem a fizikai jelentére gondoltam.
Kedves Testvéreim! Itt jutunk el csúcsra. Van templom, keresztel a tetején, van istentisztelet, rendezett körülmények között, ebben az évben 18 gyermeket kereszteltünk, évente 25 alkalommal megterített oltár vár bennünket. Egy rendezett gyülekezeti életben vagyunk, de csak a fizikai megnyilvánulás, bárcsak eljutnánk oda, itt az Isten köztünk. Rólad, a Te Szent Fiadról, Krisztusról vagyunk elnevezne. Ez igen nagy boldogság nekünk. Ha ez átjárja szívünket, akkor az ilyen próbák amelyek, most a szárazság miatt értek bennünket, vagy az a próba, amely a válság miatt a világot éri, nem dönt végső keserűségbe, mert tudom, hogy Atyám velem van. A 15 fejezet ezzel a biztatással ér véget, de ehhez Jeremiásnak meg kell térni, hogy ne szárazság felől nézze az életet, hanem onnét, hogy Isten velünk. Gyermekkorunkban mi is gyakran méltatlankodtunk, ezt a munkát nem érdemes elvégezni, nincs benne haszon, ilyenkor édesapám azt mondta, túl közelre néztek, ha így nézném az élet már már semmivel sem foglalkoznék, de hosszabb távon, megéltünk, sőt gyarapodtunk is. Isten velünk volt, és megáldotta az életünket. Ebben a profit éhező világban térjünk Istenhez, hogy új szemléletet kapjunk, akkor hiteles lesz a könyörgésünk, a bajban. Ámen
Szentháromság u. 16. vasárnap 2012-09-23 Jer 14,7-9

Szentháromság u. 17. vas. Hálaadás 2012-09-30
Krisztus nevében

Ef.4.11-16.

És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőtt korra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.

Keresztyén Gyülekezet! Testvéreim a Krisztusban!
Hálaadásra és gyülekeztünk össze.
Ezen a napon hálát adunk a betakarítandó termésért, és minden munkánkra kapott áldásért.
Bevezetőben három képet állítok ide elénk.
Németországban egy hálaadó istentiszteleten, az oltár közepén egy kenyér volt. Körülötte a legkülönbözőbb termékek, még déli gyümölcsök. Mindenért szólt a hála. A kenyérre ez volt felírva, köszönjük Urunk, és elosztjuk.
Kiskőrösön egy nyáron Erdélyből voltak vendégeink. Feleségem, egy tanyai istentiszteleten találkozott velük. Csodálkozva mondták, hogy micsoda gazadaggal találkoztak. Ők azt hitték, hogy nem férnek majd be a templomba. Erdélyben, ahol Isten kevesebb áldást adott a munkájukra, minden vasárnap tele van a templom, mennek és megköszönik az elmúlt hét áldásait. Mi azt gondoltuk, hogy nem férünk majd be a gyülekezeti házba, mert a sok gazdag ember megy családjával együtt, hogy hálát adjon Istennek.
Lengyelországban ezen a napon, a hálaadás napján két istentiszteletet tartanak, mert nem férnek be egyszerre a templomba.
E három kép előtt megállva, a mi életünket szemlélve, a száraz nyár után, mi gyakran kiáltunk éhhalált. Semmink sem lesz. Ami túlélte a tavaszi fagyot, azt elvitte a szárazság. Pál apostol ebben az igében ezen a napon segít a gondolatink közötti rendteremtésben.

1./ Az első, amit a szívünkre helyez minden Isten ajándéka.
Úr keze nem rövidült meg. Amint adományai eljutottak Efezusba, úgy eljutottak ide Zalaegerszegre is.
Testvéreim! Csak egy fontos legyen ott a tudatunkban, hogy minden Isten ajándéka. Semmim sincs, amit nem Ő adott. Éppen ezért nem adhatok semmit Istennek, amit nem tőle kaptam, amit nem neki köszönhetek meg. Ezért van egy évben egyszer hálaadási nap.
És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére. “ Ef.4.11-12. A hálaadásban azokról se felejtkezzünk meg kiken keresztül Isten építettet egy századon át és azokról sem akiken keresztül az elmúlt évben is munkálkodott a gyülekezetben. Milyen csodálatos, hogy Isten gyarló eszközökön keresztül cselekszik. Így készíti fel a szenteket, a gyülekezetet, hogy végezzük a családban az édesapai az édesanyai munkát. Ez nem öncélú a szolgálat a gyülekezetben, hanem azért van, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére. Míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőtt korra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben. A heti igénk a hit győzelméről szól. Ez a hit győzelme. Itt nincsenek vesztesek, csak győztesek.
2./ Második amit a szívünkre helyez az apostol, a növekedés.
Az ember fizikai ereje egy ideig nő, utána csökken. A gondolkodása is egy ideig tágul, s utána szűkül. Lélekben az ember haláláig gyarapszik. Egy szorgos, mindig másokért élő testvér, amikor ápolásra szorult, akkor fogalmazta meg, most tanultam meg a mi a kegyelem. Most tudom, milyen alázat elfogadni. Amikor mások a második gyermekkorról beszélnek, most lettem hitben felnőtt, nagykorú. Most töltötte be egészen Krisztus az életemet. A teljes nagykorúság, amikor Krisztus által Istennek köszönök mindent. Az új reggelt, a családomat, a gyülekezetet, a betakarított és betakarítandó terményeket. Az erőt, a jókedvet mind Istennek köszönöm. Az emberek dicséretét pedig tovább adom Istennek. Mint Mária is tette ezt Erzsébet házában: ”Megtelt Erzsébet Szentlélekkel, és hangos szóval kiáltotta: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki. Mária pedig ezt mondta: „Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve. “Lk. 1.41-49. S folytatja Isten nagyságát dicsérő éneket, amit Krisztuson keresztül tesz Isten.
Ez a növekedés csak a gyülekezetben lehetséges. Vannak, akik megpróbálták egyedül. Én hívő ember vagyok, de azokkal, akik templomba járnak nem vagyok hajlandó egy közösségben részt venni. Akár hány évesek is vagyunk, amíg így gondolkozunk, kiskorúak vagyunk.
Igazsághoz ragaszkodva növekedjetek a Krisztushoz. Az igazság, hogy megítélt bűnös ember vagyok, akit Isten mégis szeretetébe fogad Krisztusért. Ha én ezt a szeretet megkaptam, miért ne kaphatná meg más is. Erre a hitre csak a gyülekezet községében ébredhetünk rá. A magányos keresztyénség, önteltséghez vezet. A növekedés a közösségben lehetséges.
3./ A harmadik amit az apostol a szívünkre helyez. Ide, ehhez a növekedéshez, csak a szeretet kapcsán juthatunk el.
A gyülekezet olyan, mint egy fa. A föld mélyén lévő hajszálgyökerek, és betakarított gyümölcs között az éltető nedvek tartják a kapcsolatot. Olyan ez, mint a test, a lüktető vér viszi az oxigént a sejtekhez. A gyülekezetben ez az éltető nedv, a Krisztustól kapott szeretet. Ez kapcsol össze bennünket.
Miért van a gyülekezetben annyi harag mégis? Mert elakad a vérkeringés. Elszorítjuk, nem engedjük tovább. Így az önzés miatt, az éltető nedvek nálunk bajt okoznak a torlódással, és nem jutnak el testvérhez sem, ott pedig hiányt jelentenek. A szeretet hiánya és visszatartott pangása is hiúvá, öntelté, kiábrándulttá, elégedetlenné tesz.
Kiskorúak, önzőek vagyunk, de hála Istennek ezen segít Jézus Krisztus bűnbocsátó vére, amely új életre vezet.
A hálaadás napján, ha valaki úgy érzi, hogy szívében elégedetlenség van, könyörögjön, Jézus Krisztus szeretete járja át a szívét. S akkor, amikor egymásról beszélünk, amikor a betakarításról, az elmúlt nyárról beszélünk, vesszük és adjuk az éltető nedvet, a szeretet.
Így növekszünk, épülünk. Így növekedett az évszázadon át ez a gyülekezet. Így növekszik tovább. Ez a lehetőség áll előttünk
Ámen.

Hálaadás 2012-09-30 Ef.4.11-16.

 

Szentháromság u. 18. vas. 2012-10-07.
Krisztus nevében
3Móz 19,11-18

Ne lopjatok, ne hazudjatok, és senki se csalja meg honfitársát! Ne esküdjetek hamisan nevemre, mert meggyalázzátok Istenetek ne-vét. Én vagyok az ÚR! Felebarátodat ne zsákmányold ki, és ne rabold ki. A napszámos bére ne maradjon nálad másnap reggelig! A süketet ne ócsárold, a vak elé gáncsot ne vess! Félj Istenedtől! Én vagyok az ÚR! Ne kövessetek el jogtalanságot az ítélkezés-ben! Ne nézd, hogy valaki nincstelen; és ne kedvezz a hatalmas-nak! Igaz ítéletet hozz honfitársad ügyében! Ne terjessz rágalma-kat néped között! Ne törj felebarátod életére. Én vagyok az ÚR! Ne gyűlöld szívedben atyádfiát! Fedd meg bátran honfitársadat, hogy ne légy részes a vétkében. Ne légy bosszúálló, se haragtartó a népedhez tartozókkal szemben. Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az ÚR!

Keresztyén Gyülekezet! Szeretteim a Krisztusban!
Schopenhauer, filozófus a sünökről egy érdekes történetet mond el. A tanmese mosolyra fakaszt bennünk, de nagyon tanulságos. A novella címe: A sün tor. 10 sün találkozik össze. Nagyon hideg van. Dideregnek. Nem tudnak aludni, mert fáznak. Ekkor egyikük azt javasolja, bújjanak össze, melegítsék egymást. Megörülne az ötletnek. Az álmos sünök azonnal elszenderülnek. Igen ám, de hamarosan fel is ébrednek, mert a szúrták egymást a tüskéjükkel. Ekkor megegyeztek, hogy kicsit távolabb húzódnak egymástól, de ekkor a süvítő szél zavarta őket. Ekkor ismét közelebb húzódtak egymáshoz, így azonban tüskék miatt nem tudtak pihenni. Eltelt egy kis idő, amíg megtalálták, azt a közelséget, ahol megvédték egymást a külső hidegtől, de még nem zavarták egymást a tüskéikkel. Egy zoológus mosolyog a történeten, mert a sünök a tél hidege ellen más módon védekeznek. Ez a tanmese, minket, embereket szeretne tanítani. Bizony mi is nehezen találjuk meg azt a közelséget és távolságot, ahol megvédjük egymást a külső hidegtől, de szúrjuk meg a bűneink tüskéivel.
Egy gyermekét szerető édesanya annyira körülvette fiát, hogy minden barátot elüldözött mellőle. Egy sem méltó hozzá. Az ifjú feleség is elment. Ott maradt a kisgyermek. Az édesanya örvendezni akart a szent hármasnak, de mielőtt megszólalt volna a fiú ezt mondta: mama, ha most megszólal kiugrom az ablakon.
Testvérem jól tátjuk mindig a családban a közelséget és távolságot. Bizony sokan akkor döbbennek rá a tévedésre, amikor mindenkit el-zavartak maguk mellől. Mégis jó lenne, aki melegít, de újra azt tapasztaljuk, amit Schopenhauer írt a sünökről, megint szúrjuk egymást. Sajnos mi az önzésünk miatt nagyon nehezen találjuk meg a szükséges közelséget és távolságot. Ma a falusi házakban élnek a magányos öregek, nagycsalád taposta az udvart korábban. Néhány évtized múlva itt a városban élnek, majd magányos öregeként. Néhány cm választja el őket a szomszédtól, mégis magányosak lesznek.
Hogyan lehet megtalálni ezt távolságot és közelséget ebben segít ez az ige.
1./ Mindenki tisztelje atyát és anyját
Ez a parancsolat ma különösen fontos. A család a nemzet kohója. Ma, amikor szülök így mutatják be gyermekeiket: jó gyermek nem bánt senkit, ha ide van minket is meglátogat.
Testvéreim kiáltsuk bele a világba: szeresd szüleidet. Ott ahol ez a kötelék megbomlik, minden széthull. Nem hiába ezzel a parancsolattal kezdődik a második kőtábla, ehhez a parancsolat fűz Isten ígéretet. Az első lépés közelség és távolság megtalálásában, a családban van.
2./ Ne lopj.
Ez a parancsolat a gyülekezeti tagjaink tudatában is átértékelődött. A közösségtől való lopás nem számított bűnnek évtizeden át.
Testvéreim a nagyobb kárt mindig az szenvedi, aki lop. Nem az áldást várja a munkájára, maga ragadja meg az áldást, ha nem sikerül meg-sértődik, felháborodik, hogy Isten nem segítette. Ezzel a magatartás-sal nem tudjuk megmelegíteni egymást, ezzel a magatartással csak elvárásaink vannak, és szúrjuk egymást.
3./ Igénk felsorol sok rendelkezést.
Némelyek talán már idejüket múlták, de lehet abban összegezni: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a pró-féták.” Mt. 7.12
Tiszteljük a másik emberben Isten képmását. Ez a magatartás vissza-hat és felmelegít. Mi az közelség és távolság ahol már nem szúrunk a bűneinkkel, de megvédjük egymást a külső hidegtől? Figyeljünk az igére. Figyeljünk Krisztusra, aki értünk meghalt a kereszten. Figyeljünk Krisztusra, aki megítéli és megtisztítja életünket. A mai vasárnap címe szeretetben. Ez a kulcs. A szeretetben, azonban nem a dolgok elkenését jelenti.

Ámen.
Szentháromság u. 18. vas. 2012-10-07. 3Móz 19,11-18

Szentháromság u. 19. vas. 2012-10-14
Krisztus nevében
1Móz 1,26-28.31.
Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen! És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.


Valóban?

Keresztyén Gyülekezet! Testvéreim a Krisztusban!

Valóban így van? Minden nagyon jó? Nem téved a Biblia?
Kérdezzük meg azokat, akiket az öngyilkosságból hoztak vissza. Minden szép és jó volt az életükben azért választották ezt az utat? Kérdezzük meg azokat a gyermeket, akiket a „csellengők” című műsor keres, azért mentek otthonról, mert minden olyan szép és jó volt? Kérdezzük meg a szüleiket, akik aggódva kutatnak a gyermekük után. Kérdezzük, meg azokat, akik fájdalmas betegséget hordoznak, és az éjszaki pihenés is gyötrelmes számukra. Kérdezzük meg azokat, akiknek kettétört az élete. Hivatásnak tekintették a munkájukat, és életük delén munkanélküliek lettek.
Végül őszintén kérdezzük meg önmagunkat. Mi a véleményünk az életről. Ugyan, mint amit Isten látott a teremtés hajnalán: „Minden nagyon szép és jó.”
Kedves Testvérem! Mielőtt a végleges választ megfogalmaznánk. Nézzük meg milyennek teremtette Isten a világot. Mit látott Ő szépnek és jónak, és mi volt terve ezzel a szép és jó világgal.

1./ Isten az embert munkatársának teremtette.
Isten ad ki a kezéből rossz munkát, s ez nekünk a munka társainak is küldetésünk. Vannak világmárka védjegyek, ha ezt meglátjuk egy árun, akkor nyugodtan megvesszük, ez jó. Nagy erőfeszítéseket végeznek, a vállatok, hogy az elért bizalmat megőrizzék.
Kedves Testvéreim! A munkánk legyen méltó mindig ahhoz, akinek a munkatársai vagyunk. Bármi legyen is az a munka, azt azzal a méltósággal végezzük, hogy Isten munkatársai vagyunk. Ebben a méltóságban élő emberre mondta Isten: minden nagyon szép és jó.

2./ Isten a munkát az embernek áldásként adta.
Reggel munkába induló emberek arcán sok miden látható, de ritkán olvasható le róluk az áldás öröme, annak a boldogsága, hogy ma is Isten világot fenntartó munkájában vehetek részt. Az áldás helyett a bűn torzító hatása látható. Amikor erről az áldásról megfelejtkezünk, eltorzul az arcunk.
Ilyen torzulás, amikor egyik ember a másik munkájából akar élni. Sok bírósági tárgyalásnak a témája, amikor egyik ember a másik munkájának a jutalmát elvette. Torzítja a munka áldását, amikor munkánkat, csak akkor tudjuk elfogadtatni, ha meg olajozzuk az utat.
Isten áldását adta munkára, vagyis a világot fenntartó, gondviselő munkájában a segítségére lehetek. Ezért adjuk a tudásunk legjavát, akkor is, amikor nem látja ezt senki. Mi munkánkat, mindig Istennek végezzük. Elhívatásunkhoz ez a méltó. Az ilyen munkára mondta Isten: „Nagyon szép és jó.”

3./ Az így végzett munka áldás lesz mások számára is.
Isten áldását ilyen egyszerű módon tudjuk tovább adni. Egy iskolás korombeli film, ezt a kérdést vetette fel. A film, száguldó autósokat mutatott. Az egyik leállt az út szélén. Gyorsan kiderült, nincs nagy baj. Ilyen csavar repült el, de ilyen van a pótalkatrészek között. A baj, hogy annak rossz a menete. Hol a hiba? Ezután pillanatképek következtek: sétáló emberek, bevásárlók, iskolások. Hol a hiba? Nem itt. Végül egy gyár. Talán itt. A nagy adag csavar elkészült, és pár db rossz volt belőle. A film ezen a ponton néma volt. Csak a kézmozdulatok látszottak. Elmegy a buszom. Nem számít az a pár csavar. Rövid egyezkedés után belesöpörték a több ezer közé s 10 rosszat is. Mindenki elégetten indult haza. Csak ez a 10 rossz munkadarab 10 esetben bosszúságot okozott. Ha jó áldás lehetett volna mások számára. Isten úgy teremtette meg a világot, hogy egymásra bízott bennünket. Így adhatjuk tovább az áldást, ha áldást leszünk egymás számára.
Isten legnagyobb áldása világban Jézus Krisztus. De ezt az áldást csak akkor tudjuk tovább adni, ha nem veszítjük a hitünket: „A ti testetek a bennetek lakozó Szentlélek temploma, amelyet Istentől nyertetek: és nem a magatokéi vagytok, mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek ezért Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek Istenéi.” I.Kor.6.19-20. Akkor lesz áldás az életünk, ha tudjuk, a munka a miénk, az áldás Istené. Akkor leszünk áldás, ha ezt másokra is rá tudjuk ragasztani.
Ma, amikor olyan gazdasági rend uralkodik e világon, amely mindent a pénzre helyez, egyre nagyobb a távolság a szegények és a gazdagok között. Bizony még sokkal adósai vagyunk a világnak.
Mindezt látva gyakran keserűen kifakadunk, hiába minden elveszett. Talán már Isten képűségünk is. Talán már az áldás is odavan. Ma már nem igaz, hogy minden szép.
Kedves Testvéreim! Isten Jézus Krisztusban újra hív. Eltörli bűneinket. Másképpen fogalmazva, éppen azt, ami átokká tette az életünket, azt veszi el. Erőt ad arra, hogy ami az alap az életünkben az valóság legyen, elhívatásunk szerint éljünk. A kísértések között őrizzen meg az tudat, hogy munkatársai vagyunk. Ez a hit őrizzen meg a terepszínűségtől. A reménység vezessen elsőnek, egyedül is a jó úton.
Ha elhívatásunk szerint járunk, akkor megtapasztaljuk: „minden nagyon szép és jó.”
Igénk felolvasása után nem kérdőjelet írunk: valóban? Hanem felkiáltójelet: Valóban.
Ámen.

Szentháromság u. 19. vas. 2012-10-14 I.Móz.1.26-28.31.